2013. március 4., hétfő

7. rész


Szeptember 7., Vasárnap


Alig 1 óra volt az indulásig de én még a zuhany alatt álltam. ( Pedig már lassan félórája benne voltam) Egyszerűen nem volt kedvem elmenni, most kezdett minden jó lenni, Harry miatt. Izgultam hogy mi lesz, össze jövünk-e? Vagy csak futókaland lesz ő is? Elhagy ha megtudja a..aa.. múltomat?
-          Jade! Gyere már! – jött be a húgom a fürdőszobába.
-          Kopogni? – kérdeztem.
-          Nem szokásom. – majd rám csapta az ajtót.
Nagy nehezen elzártam a langyos vizet, s kikászálódtam a zuhanyfülkéből. Megszárítottam a hajamat, s felöltöztem. Sminket most nem raktam magamra hiszen úgy is egész nap utazunk, s késő este érünk oda. Hajammal sem foglalkoztam igazán inkább felgumiztam, s már kész is voltam. ( egy pink atlétát, s egy fekete ülepes gatyát vettem fel)
-          Jade! Az, az én atlétám!! – akadt ki a húgom.
-          Nem is igaz!
-          De igen!! – kiabált. -  S azonnal vedd le!!
-          Anya!!! – ordítottunk egyszerre.
-          De hiányoztatok gyerekek. – ölelt meg minket. – Ha kész vagytok akkor indulhatnánk.
Nem volt kedvem húgom „én megmondtam”-ját hallgatni, ezért bekapcsoltam az Ipodom s zenét hallgattam rajta. Egészen a fel-le szálláskor.

 ~
-          Jade! Holly!! De hiányoztatok. – ölelt meg apa.
-          Te is nekem apa. – túrt ki karjai közül Holly.
Nem is volt baj amúgy, Holly nagyon apás, nagyon nehezen viselte át ami a szüleinkkel történt. ( pontosabban apával) Mindig együtt mentek pizzázni, focit néztek, meg hasonlok. Nagyon irigyeltem ezért hogy ennyire jól kitud vele jönni. Én bármennyire is próbálkoztam sose sikerült. Fociba is mindig annak a csapatnak szurkoltam akiket ő utált. ( de csak azért mert annak a csapatnak szurkoltam aki vesztésre áll) Szóval ezért nincs meg az a meghitt viszony mint náluk. Igaz anyával se jobb a viszonyom, de egy valami közös bennünk, imádunk vásárolni!! J
-          De meg váloztál Jade. – engedte el az öleléséből a húgomat.
-          Hát kicsit megnőttem. – mosolyogtam.
-          Amikor legutoljára láttalak még ekkora voltál. – mutatott a kezével a nyakáig.
-          Mondom, megnőttem.
-          Na lányok! Akkor gyertek megmutatom a szobákat. – invitált beljebb apa.
 ~

2013. március 3., vasárnap

6. rész


Szeptember 6., Szombat


Ismerős illat csapta meg az orromat, olyan illata volt mint anya palacsintájának. Kinyitottam a szememet, és igen anya és az ő jól ismert palacsintája fogadott.
-          Jó reggelt Jade! – puszilt meg anya.
-          Neked is. – vettem el tőle a palacsintát.
Megettem majd miden féléről beszélgettünk. Milyen volt Amerika, mikor mennek megint meg hasonlók. Igaz hogy nem jó a kapcsolatom anyával, mivel minig utazik, de ha itthon van jól eltudok vele beszélgetni.
-          Kicsim! Apád nem tudott eljönni, de holnap 1 hétre elmegyünk hozzá. Már beszéltem a tanáraiddal is.
-          Komolyan? – ugrottam ki az ágyból. – Holnap New Yorkba utazunk?
-          Igen. Na de most el kell intéznem pár dolgot, pakolj össze. 7kor indulunk.
Legalább 10 percig folyamatosan a szobámba ugrándoztam. 10 percre eltudtam felejteni Harryt, Zaynt, Naomit és az iskolát.

Felöltöztem, majd elkezdtem bepakolászni a bőröndbe. 1 hétre megyünk, vagyis 7 nap. Minden napra legalább 2 ruha kell. Szóval összesen viszek 14ruhát, meg 5 fürdőruhát.  Már-már szinte minden ruhát beraktam mikor megszólalt a telefonom.
-          Igen? – vettem fel.
-          Szia Jade, Harry vagyok.
-          Oh szia Harry.
-          Nincs kedved elmenni valahová?
-          De mehetünk, mi lenne ha találkoznánk a Hyde parknál?
-          Rendben, akkor ott találkozunk 1 óra múlva. Szia.
Majd kinyomta a telefont. Elmentem tusolni, megszárítottam a hajamat. Lassan letelt az 1 óra, ezért hívtam egy taxit s már száguldottunk is Harold felé.
-          Jade! Szia! – mosolygott rám Harry.
-          Szia Harry. – Bocsi a tegnapiért hogy ilyen hamar le kellett lépnünk, csak…
-          Nem volt kedved Zaynhez.. Tudom, ne aggódj. – mosolygott.
-          Pontosan mit tudsz Harry?
-          Hogy nem bírod. – nevetett.
Hát azért ez túlzás hogy nem bírom, hiszen nagyon is bírom. Csak neki ott van Naomi, hiszen miért hívta volna el ha nem jön neki be? Egyáltalán hogy tudtam beleszeretni Zaynbe? Igen szeretem, hiszen ki ne szeretné? Annyira helyes, és azok a mogyoróbarna szemei. Mindenkit megbabonáz. De ugyanakkor Harry is aranyos, neki is gyönyörű szemei vannak de Zayn más.
-          Leülünk? – zökkentett ki Harry.
-          Persze. – majd helyet foglaltunk a padon.
Szorosan Harry mellé ültem. Érezni akartam az illatát, bele nézni a smaragzöld  szemeibe. Nem bírtam neki ellenállni, bele kellett túrnom göndör fürtjeibe. Nyakam köré helyezte karját, és ott ültünk a Hyde parkban. A mókusok szaladgáltak közöttünk.
-          Jade megszeretnélek jobban ismerni! – törte meg a megnyugtató csendet Harry. – És ha úgy hozza a sors, akkor többet is szeretnék mint barátság.
-          Akkor ismerkedjünk Harry. – nevettem el magam.
-          Akkor mit szólnál egy 3. első randihoz holnap? – mosolygott.
-          Basszus- szomorodtam el. – Nem érek rá, egész héten, elutazunk a nagyiékhoz. – füllentettem.
-          Mikor jöttök haza? – szomorodott el.
-          Jövő hét Vasárnap.
-          Akkor élvezzük ki még a mai napot. – nevetett.
Felállt mellőlem, illedelmesen kinyújtotta felém a kezét hogy segítsen felállni. Átkarolta a derekamat, s úgy sétáltunk a parkon keresztül. Nagyon jól éreztem magam Harryvel, sőt eddig a legjobb 2. első randim voltJ Vett nekem vattacukrot, amitől az arcom ragadt. Kézen fogva sétálgattunk…
-          Harry ideje lesz mennem.
-          Már?
-          Igen, még be kell pakolnom.
-          Rendben, akkor hazaviszlek.
-          Nem, köszönöm. Majd hívok taxit. –tiltakoztam.
-          Ahogy gondolod. Megengeded hogy búcsúzol megcsókoljalak? – lépett közelebb hozzám.
Bólintottam, majd átkarolta a derekamat, én átkaroltam a nyakát és  beletúrtam göndör fürtjeibe. Ott álltunk szemtől-szembe, egymás szemébe nézve. Harry becsukta szemét s közelebb hajolt. Majd én is becsuktam a szememet, és megcsókoltam.




Eltávolodtunk egymástól, s elköszöntünk. Majd mindenki elindult haza.

  1. Holnap Amerika 5/5 már nagyon váromJ
  2. Harry 5/5* nagyon aranyosJ
  3. No suli 1 hétig 5/5
  4. Zayn 5/5 nem gondoltam rá csak egyszer ma J


2013. március 2., szombat

5. rész


Szeptember 5., PéntekJ



Reggel fájó fejjel ébredtem. Kimásztam az ágyból és bevettem egy Aspirint. Eleinte nem segített de később hatott.
-          Mis Cole! Szülei magángépe olyan 10 felé itthon lesz. – kopogott be Emma a szobámba.
-          Rendben, köszönöm Emma.
Kicsoszogtam a fürdőszobámig, majd letusoltam. Testemet teljesen felfrissítette a langyos víz. Imádok tusolás közben énekelni, általában éneklem isJ Megtörölköztem, megszárítottam a hajamat, s felöltöztem. Ma a szokásosnál is furcsábban. Nincs hangulatom az esti bálhoz. Inkább aludnék itthon, és anyáékkal lennék. Úgyis régen láttam már őket.(1hónapja)
-          Jade! Itt vannak a barátnődék! – kiabált Em.
-          Megyek! – felkaptam a táskámat a vállamra, s kimentem az ajtón.
Most a lehető leglassabban mentünk az iskola felé, amihez semmiképpen nem volt kedvem. Kapom a lecseszést Zayn miatt, remekL Az még segített is mondhatom a helyzetemen hogy a lányok egész úton az esti bálról beszéltek. Milyen izgatottak, mit vesznek fel, mikorra mennek.. stb. Olyan esetben érdekelne ha én is velük mennék de hát nem, elhívtak L Értem Will jön 7-re addig bőven lesz időm mindenre. Apropó még azt kéne kitalálni hogy hová jöjjön értem, hiszen nem tudhatja meg senki hogy hol lakom. De ez ráér később.

-          Mis Cole! Kérem fáradjon az igazgatóiba! – még a suliba se értünk de már elkaptak, remekL
Megvontam  a vállam, majd követtem a tanárt. Lányok idegesen nézték míg eltűnök. Lassan baktattunk fel az igazgatói felé, lenéző pillanatokból kaptam eleget ez alatt a 2 perc alatt.
-          Jade! Már vártuk. – lépet hozzám az igazgató.
Körbenéztem, s Zaynt sehol sem láttam remek! Egyedül hagyott a sz*rban.
-          Itt a másik bűnös is! – lépett be a portás Zayn kíséretével.
-          Akkor kezdhetjük. – csapta össze a tenyerét a diri. – Hol voltak tegnap?
-          Iskolába. – jött a válasz Zayntől.
-          Ne pimaszkodjon velem fiatalember! – emelte fel a hangját a diri.
Legalább 20 percen keresztül ordibált Zaynnel, s azt mondta hogy felfogjaívni a szüleit, meg hogy merjük az iskola jó hírnevét tönkre tenni. ( annyi a jó hír h se ki se be nem lehet menni) S végül rátért a lényegre:
-          Nos akkor a büntetésük 1hónap olvasószakkör, legalább tanuljatok valamit.
Én igazából szerettem olvasni, írni is szeretek, csak egyedül az zavart hogy Zaynnek is jönnie kell. Vele nem fogom kibírni.
-          Akkor fáradjanak vissza a termükbe. – utasított minket.
Mint két szófogadó diák, felálltunk s a terem felé vettük az irányt. Egy szót sem váltottunk, egyet sem!! Pedig azt hittem legalább megkérdezni hogy  hová lettem tegnap, de nem! Lehet Harry elmondta… Bekopogtunk, elnézést kértünk majd leültünk a helyünkre. Mivel félóra elment, így csak 15perc maradt az órából. Ami tényleg 2 perc alatt elteltJ A lányok egyből megrohamoztak hogy mi történt, mit kapunk meg ilyesmi… De Naomi nem jött oda! Ő Zaynhez rohant egyből. Most már tuti hogy tetszik neki.. De akkor miért nem mondja el? Nem értem… Nekem Zayn nem jön be, csak barát, na  jó már az sem.

Pontosan becsengetéskor kicsapta az ajtót Mrs. Park. Szemrehányóan beszélt velünk, hogy mertünk ilyet csinálni meg hasonlók… Az ő büntetése az volt hogy megfeleltet minket a táblánál. Mivel Zayn se meg én sem voltunk jók matekból ezért az egész órán át ott szerencsétlenkedtünk. De mentségemre sietett a csengő. Következő órám tesi volt. Egész órán futottunk, fúj. Utána rajz, biosz, irodalom. Most tényleg nagyon hamar elteltek, csak az irodalom volt unalmas. Azt vettem észre hogy itthon vagyok, ledőltem az ágyba és aludtam egy kicsit elvégre még csak 1 óra van……. Telefonom csörgésére ébredtem, ránéztem az órára és már 6órát mutatott. Kicsit elaludtam, telefonomat fel sem tudtam venni annyira siettem, megfürödtem, hajam megcsináltam, smink, s végül felvettem a tegnap vásárolt ruhámat. 6:45 akkor még van időm elmenni a „sikátorhoz” Hívtam egy taxit, s pont mire elment a taxim odaért hozzám Will.
-          Gyönyörű vagy! – dicsért meg.
-          Te is csini vagy. – válaszoltam.
Nem sokszor szóltam hozzá, inkább imádkoztam had érjünk egyszer oda. Illedelmes volt, kinyitotta előttem az ajtót is. A tornaterem elég csicsásan fellett díszítve, minden kék, és rózsaszín. Felültünk a lelátókra a többiekhez. Szokás szerint az igazgató mondott beszédet, jó szórakozást kívánt stb.. S aztán bekapcsolták a DJ a zenét, mindenki megrohamozta a táncparkettet. Elég idétlen volt néhány tánc, de a szememmel csak egy valakit kerestem Zaynt. Nem kellet sokáig keresni, ott jöttek Naomi, s a többi srác kíséretével.
-          Jössz táncolni? – kérdezte Will.
-          Nem most nincs kedvem.
Nem tetszik Zayn, de rossz volt mellette látni Naomit, ahogy „nyalják-falják” egymást.
-          Szia Jade! Te miért nem táncolsz? – huppant le mellém Harry, Niall, Louis.
-          Mivel a partnerem itt hagyott. – mutattam a táncoló Willre és Samre.
-          De kedves. – nevetek.
-          Nézzétek Zany becsajozott! – kiabált Louis, és az „összegabalyodott” Zaynre és Naomre mutatott.
-          Jössz táncolni? – kérdezte Harold.
Bólintottam, majd megragadta a kezemet, s lemásztunk a lelátóról. Mire odaértünk pont átváltott egy lassú számra. Pontosan Zayn és Naomi mellé álltunk, Harold magához húzott. Sorosan átkarolta derekamat, én átkaroltam a nyakát. És úgy táncoltunk, úgy mint Naomiék „összegabalyodva” Harry lassan lejjebb csúsztatta a kezét, egészen a fenekemig. Én belefúrtam fejemet mellkasába. Miközben Zaynt néztem. Ő is nézett engem, farkas szemet néztünk. Amikor Harry eltolt magától, felemelte a fejemet, s egyre jobban közelített a szájával. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, meg kellett csókolnom! Ajkai lassan az enyémhez értek, majd gyengéd csókcsatába kezdtünk. Eltávolodtunk egymástól, és azt vettük észre hogy ez egész iskola minket néz. Beleértve Zaynt is. Az arcára fagyott a mosoly, szó szerint ledermedt.
-          Harry! Kijönnél velem a mosdóba? – tépte ki a karom közül Zayn.
Bólintott egyet majd eltűntek a tömegben.
-          Szállj le Zaynről! Ő már az enyém! – jött felém Naomi.
-          Nekem nem tetszik. – próbáltam megnyugtatni.
-          Ahha..ahha… Akkor miért nézel rá úgy mint egy ártatlan kiskutya? Hmm?
-          Nem néztem rá úgy, de higgy amit akarsz. – hátat fordítottam neki majd otthagytam.
-          Sophie! Kijönnél velem a mosdóba? – kérdeztem a tőlem nem messze lévő Sophiet.
Bólintott majd kézen fogva kimentünk a mosdóba. Lesokkoltam mikor elmondtam neki mi történt, nem gondolta volna Naomiról ezt… Hiszen tudta, legbelül tudta h érzek valamit Zayn iránt. De ezt őt nem érdekelte… Meg amúgy is Harry helyesebb. (próbáltam magam kicsit megnyugtatni)
-          Jade!! Egy képet! – állt meg mellettem Sam. 




Gyorsan csinált rólam vagy 2000 képet, és szaladt is tovább. Sophie ment vele, ezért egyedül mentem vissza.
-          Jade! Jade! Várj! – kiabáltak mögülem.
-          Harry? – fordultam hátra.
-          Figyelj, sajnálom ami bent történt. – kezdet magyarázkodni.
-          Harry, nem bántam meg semmit. – közelebb léptem hozzá majd újból megcsókoltam. Ez már hosszabb, és érzelmesebb volt mint a benti.
-          Ti lesztek Amerika legújabb sztárpárja. – mondta nevetve Zayn. ( nem tudom h került hozzánk)
-          Majd csak utánatok. – kacsintottam rá. – Harry nem megyünk haza? – kérdeztem.
-          De felőlem mehetünk, akkor szevasz haver. Majd otthon. – köszönt el Harry.
Elköszöntünk mindenkitől, és hazafelé vettük az irányt.
-          Harry hová megyünk? – kérdeztem.
-          Hát nem erre laksz? – lepődött meg.
-          De, persze. – bólogattam.
-          Na itt is vagyunk, köszönöm a mai estét madam, igazán jól szórakoztam. – nyitotta ki előttem az ajtót.
-          Én köszönöm hogy haza hoztál. – szálltam ki a kocsiból.
Harry nem tétovázott, közelebb lépett hozzám, átkarolt s megcsókolt. Ebbe a csókba mindenem beleremegett. Ha nem fogott volna össze estem volna. Minden csók után jobban szeretem Harryt. Igaz 2 napja ismerem, de ő teljesen más mint Zayn. Miután Harry elment, hívtam egy taxit s hazamentem. Már mindenki aludt otthon, ezért nagyon halkan belopóztam. Pizsibe öltöztem s lefeküdtem aludni. Már majdnem elaludtam mikor a telefonom kijelzője felvilágított.
„ Nem tudok aludni, de te remélem alszol. Millió csók:  Harryxx”
Válaszoltam neki, majd tényleg elaludtam.

  1. Büntetés 5/4 nem vészes, csak Zayn L
  2. Naomi 5/1 mi lett vele? L
  3. Matek 5/1 ki találta ki? Biztosan megölöm!
  4. Harry 5/5 nagyon aranyos, kedves, helyes. J
  5. Zayn 5/5 iszonyatosan jól nézett ki ma J

4/2 :)

4/2 rész.

-          Jöttetek? – jelent meg előttem egy szőke hajú, kék szemű, kötényben lévő fiú.

-          Igen, Niall ő itt Jade, Jade ő Niall. – mutatott be minket egymásnak.

-          Nagyon örülök. – nyújtotta felém a kezét. – nem vagy éhes?

-          Úgy szint. – ráztam meg a kezét. – hát tudnék enni. – nevettem el magam.

-          Annak örülök! Gyere be a konyhába, s csinálok valami kaját.


Nappali még szebb volt mint ahogy elképzeltem, igaz látszott rajta hogy fiúk lakják, s az illat is olyan volt, férfias. De szép rend volt a házba, úgy szint mint a konyhába is. Bézs szín uralkodott leginkább a konyhába, meseszép volt.
-          Niall már most imád. – súgta a fülembe Zayn.
-          Miért?
-          Mert éhes vagy. – nevette el magát.
-          Foglalj helyet Jade! Majd én megcsinálom az ebédet. – mondta a szöszi.
Nem kellett 2x mondani, kihúztam a széket a pulttól s helyet foglaltam. Bőr ülés volt, kicsit furcsa hangot adott ki mikor leültem. De nekik nem tűnt fel. Niall a hűtőnél pakolászgatott, Zayn eltűnt, szóval egyedül maradtamL
-          Hé Niall! Nem tudod hogy hol a.aa.aa- akadt meg amikor meglátott.
-          Szia, én Jade vagyok. – álltam fel, és akaratlanul is végig néztem, göndör haján, kigyúrt testén, és hogy csak egy szál boxerben van. – Úristen sajnálom. – kaptam észbe s fordultam el.
-          Fürdőszobába van  Harry. – jött a válasz mögülem.
-          Szia Jade, Louis vagyok. – mosolygott a mögöttem lévő fiú.
-          Szia Louis. – köszöntem vissza.
-          Zayn hozta haza. – jött az egyhangú válasz Niallból.
-          Akkor mindent értek. – nevetett.
Visszaültem a székemre, s Louis is követte a példámat. Helyet foglalt mellettem, míg Niall főzött. Legfőképpen inkább Zaynről beszélgettünk, ( most éppen barátnőt keres, szóval ne csodálkozzak ha bepróbálkozik nálam) De feljött még az 1D is hogy kik vannak benne, az előbb látott boxeres pasit Harrynek hívják, meg hogy 5-en vannak. Valami Liam meg a barátnőjénél van, majd ebédre jönnek vissza.
-          Felmehetsz megnézni Zaynt ha gondolod. – mosolygott rám Louis.
-          Szabad? – kérdeztem.
-          Persze, 2.emelet 3. ajtó. – bólintott Niall.
Erőt vettem magamon, s feltápászkodtam az igen kényelmes székből. Valahogyan megtaláltam a lépcsőt, és felbaktattam rajta.1,2,3 itt vagyok. Résnyire nyitva volt az ajtó ezért hát hallgatóztam egy kicsit nehogy megzavarjam valamibe.
-          Nem, nem nagy szám. Csak csinos, és jó a stílusa.
Csak ennyit tudtam elcsípni a beszélgetésből, ugyanis Harry kilépett a szemközti szobából.
-          Hát te me? – mielőtt betudta volna fejezni, gyorsan ráraktam a kezemet a szájához.
Nem tudtam mást tenni mint betoltam abba a szobába ahonnan kijött. (a szobájába)
-          Harry! Kérlek ne mond el Zaynnek amit láttál. – vettem le a kezem a szájáról.
-          Miért pontosan mint csináltál? – kérdezte meglepetten.
-          Semmit vágtam rá egyből. De azt se mond el neki hogy itt voltam fent. Kérlek.
-          Rendben. – bólintott egyet. 
-          S nem vinnél haza? – néztem rá bociszemekkel.
-          És az ebéd?
-          Nem vagyok éhes. – vágtam rá egyből.
-          Haza viszlek, egy feltétellel..
-          Igen?
-          Eljössz velem most ebédelni! – komolyodott meg.
Igazából majd kilyukadt a gyomrom, s biztosan hallotta is a hasam korgását, ezért akart elvinni. De beleegyeztem. Megbeszéltük hogy kisurranunk, nem mondjuk el senkinek hová megyünk, sőt azt sem fogják tudni hogy elmentünk.



Harry a Nando’s-ba vitt el ebédelni. Páran felismerték s kértek tőle autógrammot, fényképet stb.. De leginkább velem foglalkozott, minden rajongót hamar lerázott. Nagyon figyelmes volt, s azt is elárulta hogy Zayn már mesélt rólam nekikJ De biztosan minden új osztálytársáról beszámolt, szóval nem jelent semmit. Sőt azt is mondta hogy jönnek holnap a bálra, jut eszembe ruhát még minig nem vettemL
-          Harry köszönöm az ebédet, de most már ideje lenne hazamennem. – álltam fel az asztaltól.
-          Akkor haza vizelek, ülj be a kocsiba! – utasított.
Beültem a kocsiba de ő még ott maradt, tuti a kaját fizette ki, milyen kis aranyosJ Nem sokkal később már bent ült mellettem, s az egész kocsiban a levegő Harry szagúvá vált.
-          Harry itt rakj ki! – szóltam neki.
-          Itt laksz? – döbbenten meredt a „sötét sikátorra”
-          Igen. – pirultam el. – Na de köszönöm hogy megmentettél. – pusziltam meg.
-          Máskor is. – mosolyodott el.
-          Szia Harry. – köszöntem el.
Azt már nem hallottam hogy vissza köszön mivel becsuktam az ajtót. Megvártam míg elmegy Harry majd hívtam egy taxit. ( Ugyanis nem ott lakom) Hazaérve átöltöztem, majd csörögtem a csajoknak hogy menjünk el vásárolni. Egész délután ez volt a téma, hogy hol voltam, milyen bátor vagyok, milyen következménye lesz ennek, Zayn,Harry… Igaz amikor Elmeséltem Naomi kicsit furán nézett rám, nem volt boldogL Szerintem érez valamit Zayn iránt. De akkor miért nem mondja el? Vagy még ő sem tudja? De mindenesetre Sam, és Sophie örült.

  1. Lógás a suliból: 5/5* sose gondoltam volna hogy kitudok onnan jönniJ
  2. Niall, Louis, Harry, Liam: 5/5 igaz hogy még Liamet nem láttam de biztos ő is jó fejJ
  3. Zayn: 5!-1 hogy mondhatott ilyet? LL
  4. Csajos délután 5/4 Naomi furi volt L

2013. március 1., péntek

4. rész


Szeptember 4., Csütörtök (1. rész)


Remegő gyomorral ébredtem, de azt nem tudom hogy miért. Csak furcsa érzés töltött el amikor felkeltem. De ez sem volt másabb reggel mint a többi. Fürdés,haj,smink,kaja s indulhatunk is. Kivételesen most a csajokkal se dumáltunk sokat.
-          Sziasztok. – köszöntünk mikor a fiúkhoz értünk.
-          Sziasztok. – köszöntek vissza.
Ennyi volt ösz-visz a beszélgetés, annyira nyomott volt az idő. Fülledt meleg volt, lehet azért volt mindenki ilyen búvalbaszott.
-          William hajlandó lenne befáradni az osztályba? – Kérdezte Mrs. Parks
-          De tanárnő nem találom Zayn-t. – panaszkodott.
-          Akkor beírjuk hiányzónak, ennyi nem vitázom, s foglalj helyet, vagy esetleg te is kimehetsz az órámról. (látszik hogy matektanár)
-          Elnézést, majd én megyek s megkeresem. – álltam fel az asztalomtól.
-          Úgy van Mis Cole, már vártam hogy jelentkezzen. – gúnyolódott.
Vállat vontam majd becsaptam magam mögött az ajtót. Igazából fogalmam sem volt hogy hol keressem, csak egyszerűen nem akartam matekozni. De amúgy rémlik mintha láttam volna felmenni a „padlásra” Igen! Biztos ott van, kezdtem el szaladni. Az iskola 4.emeletén volt, egy kis titkos zúg, amiről csak néhány diák tudott. Köztük én is.
-          Zayn itt vagy? – emeltem kicsit fel a hangom.
Konkrét válasz nem jött rá, csak valaki tüsszentett, erőt vettem magamon s felmentem.
-          Hát te? – kérdezte kicsit flegmán, miközben kivette az egyik fülest a füléből.
-          Na és te? – kérdezem én is.
-          Te minden kérdésre, kérdéssel válaszolsz? – nevetett.
-          Nagyon zavar?
-          Már megint. – mosolygott. - amúgy nem.
-            Leülhetek? – néztem rá.
-          Persze. – vette el a táskáját.  – s amúgy miért vagy itt?
-          Téged kerestelek, s ez amúgy is az én helyem. Ide jövök minig amikor valami baj van.
-          Persze. – gúnyolódott.
-          De tényleg, na jó részben nincs kedvem suliba lenni. – ismertem el.
-          Akkor menjünk el! – pattant fel Zayn mellőlem.
-          Nem lehet innen kimenni, hidd el próbáltam.
-          Olyan nincs! Majd azt mondjuk beteg vagy, s akkor kiengednek.
Észbe se kaptam s már kint is voltunk. Hogy, hogyan csinálta azt én nem tudom. Pedig minden lehetőséget megragadtam rá hogy kiszökhessek innen. De mind hiába, ő meg 3 napja hogy itt van s neki elsőre sikerül, nem hiszem el. Egy erős, férfias kéz ragadta meg a kezem, elsőnek megijedtem hogy elkaptak minket, de nem Zayn fogta meg a kezem.
-          Fuss! – mutatott hátra.
Hátra fordultam, s a portás és Mrs. Parks volt a nyomunkba. Soha életembe nem láttam még tanárt futni. Soha!
-          Álljatok meg! Akkor nem lesz nagy baj, ha most megálltok. – kiabáltak utánunk.
Nem tudom hogy Zayn hallotta-e de erősebben megszorította a kezemet.
-          Zayn! Álljunk meg! – szóltam rá.
-          Figyelj, ha már idáig kijutottunk akkor most ne forduljunk már vissza! S ne higgy nekik, ugyan olyan büntetést kapunk majd holnap mint ma…
Beláttam hogy igaza van, ezért nem álltam meg. Pedig az eszem azt súgta hogy álljak meg, s szívem pedig hogy menjek vele. Fogalmam sem volt hogy hová szaladunk, de remélem Zayn tudja, elég ciki lenne ha eltévednénk. Hátrafordultam s már nem volt senki a nyomunkba.
-          Zayn állj! – utasítottam.
-          Mi az? – lassított le.
-          Hová megyünk? – kérdeztem, s kitéptem a karja szorításából a csuklómat.
-          Hozzánk. – válaszolta egyszerűen. – vagy előtte menjünk el reggelizni? – kérdezte
-          Hová? – csodálkoztam.
-          Reggelizni Jade, Reggelizni. – ismételte magát.
-          Nem, amit elsőnek mondtál.
-          Hogy hozzánk?
-          Igen, s minek?
-          Mert máshová nem tudunk.. Vagy menjünk hozzátok? – kérdezte.
-          Nem! – vágtam rá egyből.
-          Itt vagyunk! – állt meg Zayn egy csodaszép ház előtt. – Gyere mát Jade!! – invitált az ajtó felé.
-          Srácok megjöttünk! – kiállott Zayn.
-          Jöttetek? – jelent meg előttem egy ….. 

3. rész

Szeptember 3., Szerda

Átlagos napnak indult de közel se lett olyan. Szokás szerint a csajokkal együtt mentünk az iskolába, egész úton a pénteki „Suli köszöntő”-ről beszéltünk. Bál féle amúgy, csak azzal a kivétellel hogy 9. nem vehetnek rajta részt. ( de hogy miért az nem tudja senki)
-          Jade téged elhívott valaki? – kérdezte Sophie.
-          Nem, senki. De nem is mennék senkivel. – válaszoltam.
-          Jó mert engem se. – vágta rá azonnal Sam, és Naomi.
Ez már megszokott dolgok, hogy senki  nem hív el minket. Ezért mindig együtt megyünk, s általában tönkretesszük. (persze egészen véletlenJ)
-          Jade!- ugye most nem terveztek semmit? – kérdezte  James miközben a fiúk mellé értünk.
-          Nem, tényleg semmit. – válaszolt helyettem Sophie.
-          Mert tavaly mi történt? – csodálkozott Zayn.
-          Hallod haver nagyon durva volt. – nevettek a srácok.
Akaratom ellenére én is elmosolyodtam.
-Tavaly kukacot raktak bele a rágcsába, a puncsba valami fura zöld löttyöt kevertek, s végül patkányokat hoztak be, de ilyen jó nagyokat. – nevetett Will.
-          Az durva. – nézett rám azzal a gyönyörű barna szemeivel Zayn.
-          Ez mind Jade ötlete volt! – magyarázkodott Sam.
Jó tényleg én találtam ki, de azt is mondhatták volna hogy nem. Szóval ők is olyan hibásak mint énJ  De most tényleg nem akarok semmit csinálni, a végén még kirúgnak… A múltkori eset is betett nekik egy lapáttal, apának és a pénzének köszönhetem hogy még itt vagyok….  Otthagytuk a fiúkat hagy tárgyalják ki, és inkább indultunk a suliboxunk felé. Szerencsére közel van a szekrényünk egymáshoz szóval ott nyugodtan tudunk pletyizni.
-          Olyan helyes Zayn. – olvadozott Naomi.
-          Nagyon… Olyan túl..túl.. – akadozott Sam.
-          Beképzelt. – nyögtem végül én ki.
-          Igen az. – vágta rá egyből.
Jó oké tény hogy helyes, meg híres de attól nem kéne elszállva lennie. Ugyanolyan ember mint mi, csak őt felfedezték. Pedig rengeteg ember van akinek jobb hangja van mint neki, s mégse ismeri a világ. (ezzel nem magamra célzok) De tény és való, csak szerencséje volt, semmi több.
-          Jade beszélhetnénk? – álltak meg előttem a fiúk.
-          Persze, Will. – becsuktam a szekrényem ajtaját s indultam felé.
-          Szóval..őő..elhívott már valaki a bálba? – vakarta meg a tarkóját.
-          Nem, még senki. – válaszoltam kicsit unottan.
-          Akkor..őőő…izé…lenne kedved velem eljönni? – pirult bele a mondatba.
-          Szívesen elmegyek Will. – mosolyogtam.
-          Szuper! Akkor 7-re érted megyek, szia – köszönt el tőlem, majd lelépett a fiúkkal.
Semmi kedvem nem volt vele menni, de visszautasítani meg nem tudom. Hogy esne szegénynek, inkább kibírom. Nincs bajom vele csak inkább a lányokkal mennék. A terem felé  mindnet töviről-hegyire elmondtam a lányoknak ami abban a 2 percben történt, de vagy 10x mert még minig nem tudták felfogni hogy elhívott az iskola egyik legjobb pasija. (mármint szerintük)  

Első órám Föci volt. Elég unalmason telt de eltelt valahogy. S következő óra matek. JajL nagyon nem szeretem a matekot, na meg persze a tanárt se. De viszonylag egész hamar eltelt, a táblánál dolgoztunk. (már aki figyelt rá, én biztos nem) A többi órám is hamar eltelt, így indulhattunk végre hazaJ

-          Mis. Cole maga jött?
-          Igen Emma.
S ennyi volt a beszélgetésünk, felmentem a szobámba tanultam egy kicsit s böngésztem a világhálót hogy milyen rucik vannak, elvégre Péntekre valami csinibe kéne menniJ De találtam is, egyszerűen gyönyörű! Holnap elmegyek s megveszem.

  1. Will 5/4 aranyos hogy elhívott, de nekem csak barát.
  2. Matek 5/2 unalmas voltL
  3. Tesi 5/1 izomlázam leszL
  4. Pénteki bál 5/5 már várom, s a rucim is cukiJ

Így néz ki Will

2013. február 23., szombat

2.rész

2. rész


Szeptember 2., Kedd


Keddi napom tényleg könnyű, igaz hogy 7 órám van de nagyon könnyűek. Ezért nem is siettünk annyira a csajokkal az iskolába. Az iskola előtt a fiúk gyülekeztek pontosabban Will, James, Adam, s az újfiú.
-          Sziasztok! – köszöntek.
-          Sziasztok! – köszöntünk vissza.
-          De bunkó vagyok. – nevetette a az újfiú. – Zayn Malik vagyok. – mutatkozott be.
-          Akkor innen vagy ilyen ismerős. – vágta rá azonnal Sophie.
Szinte mindenki odakapta erre a fejét, s kérdően nézett rá.
-          Na ne csináljátok már. – döbbent le Sophie. – Tudjátok One Direction.
Kicsit ledöbbentem mikor meghallottam, hogy a húgom értük van oda, én meg egy osztályba járok vele. Na persze ez is az én szerencsém…
-          Lányok nem megyünk be? – hangsúlyoztam ki a „lányok” szót.
Bólintottak s bementünk. Sulibox felé vettük az irányt, szerencsére egymás mellett van a szekrényűnk.
-          Sophie volt házi franciából? – kérdezte Naomi.
Szegény Sophie nem válaszolt csak kivette a táskájából a könyvet, majd odaata neki. Ezzel Sammal eltűntek. Mi még maradtunk s beszélgettünk, mikor feltűntek a plasztikok.
-          Jade ma is túltettél magadon! – nevettek.
-          Legalább van stílusa, mellesleg tetszik a bakancsa. – szólalt meg mögöttem valaki.
Hátrafordultam s legnagyobb meglepetésemre Zayn volt az.
-          Köszönöm, de én is megtudtam volna magamat védeni. – válaszoltam egy icipicit flegmán.
Grimaszolt egyet majd elment a plasztikokkal együtt. Remek, ügyes vagy Jade! Ennél jobban be sem tudtál volna mutatkozni neki. Most egy örök életre megutál… De igaza volt tényleg jó a cipőm.










-          Hölgyeim becsengettek. – jött oda nevetve Adam. ( Adam Sophie barátja)
-          Megyünk, megyünk. – válaszolt Soo.
Első órám Francia volt. Szeretnem mert szép nyelv de a kiejtésem egyszerűen pocsékL
-          Na akkor az első felelőnk az évben nem más mint… - hatásszünet. – Jade Cole. – folytatta.
Becsuktam a füzetemet, lesütött fejjel felálltam.
-          Akkor felrakok 5 kérdést, s amennyi jó válasz, olyan jegyet kapsz.
Elhangzott az első válasz, s nyekkeni sem tudtam, még a kérdést sem tudtamL Ekkor egy nagyon halk alig halható válasz jött mögülem. Jött a következő kérdés s a következő válasz. Rémes volt a kiejtésem de ötöst kaptam.
-          Köszönöm. – fordultam hátra Zayn felé aki csak megvonta a vállát.
Tudtam hogy megharagudott de hát énis megtudtam volna magamat védeni!! Kinyitottam a füzetemet s szorgosan jegyzeteltem. Teltek múltak az órák, olyan gyorsan hogy már az utolsó előtti óra jött az Ének, szeretem az éneket. Lehet azért mert jó a hangom, vagy a tanár miatt de szeretemJ
-          Jó napot gyerekek! – köszönt Mrs Roze.
-          Jó napot! – jött az egyhangú válasz rá.
-          Nagyon nagy megtiszteltetés hogy én taníthatlak téged énekből Zayn. – mosolygott rá. – S persze téged is Jade. – mondta amikor meglátta az arckifejezésemet.
-          Nem is mondtad hogy tudsz énekelni. – bökött hátba ismét Zayn.
-          Nem kérdezted. – válaszoltam.
Na jó ez most tuti hogy ismét szarul esett neki, de tényleg nem kérdezte. Azért nem mehetek oda minden emberhez dicsekedve hogy tudok énekelni. Egész órán zenét hallgattunk pontosabban One Directiont Zayn miatt. Aki egy cseppet sem figyelt rá, sőt senkire. Telefonon smsgetett valakivel. Eljött az utolsó óra, de amilyen hamar jött olyan hamar el is ment, hamar eltelt a napJ
-          Jade merre mész haza? – kérdezte Zayn.
-          Fel a dombon. – válaszoltam.
-          Akkor gyere hazaviszünk. – invitált be  a kocsiba.
-          Köszi nem kell, nem törik le a lábam 30perc sétától. – válaszoltam.
Nem reagált rá semmit csak vágott egy furcsa fejet, majd beszállt a kocsiba s elmentek. S ott maradtam egyedül, teljesen egyedül. Ugyanis a csajoknak ilyenkor van rajzszakkör, olvasószakkör, táncszakkör is. Szóval Keddenként egyedül kell hazamennem. Fél óra alatt haza is étem, igaz hogy nem tört le a lábam, de elfáradtam. Jobb lett volna elfogadni. De majd legközelebb.
-          Mis Cole,  a szülei pénteken érkeznek. – szólalt meg Emma a takarítónőnk.
-          Rendben, köszönöm. – válaszoltam.
Anya üzletasszony, apa meg a cégnél van New Yorkban szóval ezért nincsenek itthon. Csak 2 hetente jönnek haza, akkor is hétvégére. Azt mondták ha elvégzem az iskolát akkor felköltözünk. Megcsináltam a leckét, s böngésztem a világhálót. Igazából csak az érdekelt hogy Zayn bekövetett-e twitteren de nem L Olvastam egy kicsit, de inkább jobban láttam ha alszok.
  1. Francia 5: 5/5 Zayn segítségével de 5 lettJ
  2. Menza: 5/2 Pocsék volt, még hajszálat is találtam benneL
  3. Zayn 5/4 cuki hogy megakart védeni, de énis megtudtam volnaJ
  4. Elárvulva 5/5 Kristin Cast nagyon jó íróJ