10.rész

Szeptember 15., Hétfő

-          Jade kell fel! El fogunk késni! – lökdösött Harry.

-          Hány óra van? – pattant ki a szemem.

-           7.50 – nézte meg az óráját.

-          Harry! Nincs semmi cuccom itt, mit vegyek fel? – kaptam észhez.

-          Figyelj hozok egy pólót, a nadrág meg még jó. – tűnt el mellőlem.

Felkeltem az ágyból, belepasszíroztam magam a csőszárú farmerembe, s vártam Harryt. Nem kellett sokat várnom, kb 5 perc alatt hozott nekem egy ultramenő pólót. ( Ami később kiderült Zayné) De felvettem, s indulhattunk is az iskolába. Mit fognak rólam gondolni. Jaj L Bepattantunk a kocsiba, és már száguldottunk az iskola felé. Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót, s próbáltam mimnél hamarabb  elslisszolni onnan, nehogy észrevegyen bárki is, de hát nem jött be a tervem.

-          Héé Jade! – szólt utánam Harry.

-          Igen? – fordultam hátra kicsit zavartan.

-          El se köszönsz? – nézett rám szomorúan.

Odaléptem mellé majd nyomtam egy puszit az arcára.

-          Szia Harry. – köszöntem el.

-          Na így már jobb. – nevetett.

Minél gyorsabban próbáltam onnan elmenni, nehogy Zayn utolérjen. Már majdnem beléptem az iskola ajtaján, de kíváncsi voltam hol van Zayn, azért olyan gyorsan nem mentem. Furdalt a kíváncsiság ezért lopva hátra pillantottam. Legnagyobb meglepetésemre nem volt mögöttem, sőt egészen messze volt. A kispadnál ült. Egyedül. Nem volt időm gondolkozni, a testem nem engedelmeskedett nekem. S elindultam, elindultam felé. De hirtelen váratlanul Sam ugrott a nyakamba.

-          Jade! Jade! Képzeld összejöttem Will-el. – ugrándozott.

-          Aha…. – Nem igazán értettem mit mond, de boldog volt. Csak Zayn járt a fejembe. De ő nem foglalkozott velem, rám se nézett. Csak ült és nézett maga elé. Pontosabban minket.

-          Jade figyelsz te rám egyáltalán? – Komolyodott meg Sam.

-          Igen persze. – Válaszoltam, miközben Zayn felállt a padtól és elindult felénk. Azt hittem, hogy beszélni akar, de amint kiderült nem. Éppen, hogy állva maradtam úgy nekem jött. – Zayn! – Szóltam utána suttogva. De ő felém se nézett.

-          Ez mi volt?! – Csodálkozott a barátnőm.

-          Semmi de most rohannom kell. Szia. – nyomtam egy puszit a homlokára.

Testem megint irányíthatatlan lett, s elkezdtem után rohanni. De nem találtam sehol. Felszívódott. Ezek szerint csak egy helyre mehetett, fel a padlásra. És mint kiderült igazam lett. Telefonjával babrált mikor leültem mellé. De látszott rajta, hogy nem akart velem beszélni, sőt nem is akart látni. Megfogta táskáját és felállt mellőlem.

-          Zayn! Legalább 1 percet adj! – húztam vissza magam mellé.

-          Ugyan minek? Nem hiszem, hogy lenne miről beszélnünk.

-          Szerintem van miről! Nem én csókoltalak meg téged! – fakadtam ki magamból.

-          De mégis visszacsókoltál! – nézett a szemembe.

-          Igen, mivel nem tudtam hogy mit csinálok! – Elegem lett belőle. Felálltam, de ő is felállt. Megragadta kezeimet, óvatosan magához húzott. S megcsókolt. Kezemet nyaka körül átfontam, s visszacsókoltam. 

-          És most? –suttogta bele a fülembe.

-          Mi most? – csodálkoztam.

-          Most se tudtad hogy mit csinálsz? – jelent meg az arcán egy aprócska mosoly.

~Naomi szemszöge~

-          De most tudom mit csináltam, egy idiótával csókolóztam. – borzolta meg Jade Zayn haját.

-          De helyes idiótával nem? – nevette el magát.

-          Hááát… - hallgatott el. – Inkább mondjuk az hogy nem rossz. – mosolygott Jade.

-          Szóval nem rossz? Így állunk? Jólvan Jade.. – Sértődőt be.

S ekkor Jade közelebb hajolt Zaynhez és megcsókolta. Elegem lett nem bírtam tovább nézni. Sarkon fordultam s elszaladtam. Már a női mosdó előtt is kicsordult pár könnycseppem, de amikor beértem akkor kitört belőlem a sírás. Bezárkóztam az egyik fülkébe, s itattam az egereket és azon gondolkoztam ami az előbb történt.

Nem tudhatom mióta ülök, de nem hallok hangokat a folyosón. Ezek szerint már becsöngettek. De az iskola se tudott érdekelni csak az, hogy, hogy tehették ezt velem!

-          Naomi itt vagy? – Jött egy ismerős hang az ajtó mögül.

-          Menj innen! Hagy békén! Nem vagyok rád kíváncsi! – Szipogtam.

-          De mi a baj?

-          Hogy mi a bajom? – Nyitottam ki az ajtót. – Te vagy a bajom! Barátnőmnek hittelek, és kiderült, hogy nem vagy az! Hogy tehetted ezt velem? – Tört rám ismét a sírás.

-          Szóval láttad? – Komolyodott meg Jade.

-          Igen láttam Jade! Nagyon is láttam! – Kiabáltam.

-          Sajnálom. – Akadozott.

-          Nem vagyunk többé barátnők! – Sarkon fordultam és kirontottam.

~ Jade szemszöge~

„ Nem vagyunk többé barátnők” ez vízhangzott folyamatosan a fejembe, miközben a padomra dőlve gondolkoztam. Végig gondoltam ami az utóbbi 1 órában történt, és azon tanakodtam kit is szeretek. De sehogy se tudtam eldönteni, mivel Zayn teljesen más mint Harry. De már teljesen mindegy mivel mindkettőt elvesztettem.

Észre se vettem de már utolsó órám következett. Matek. PfújL A lányok egésznap nem szóltak hozzám, biztos Naomi mesélt nekik.

-          Mis Cole! Kifáradna a táblához? – nyitotta ki a naplót Mrs. Parks.

-          De tanárnő! Ő nem is volt itt múlthéten! – védett meg James.

-          Azért kell neki a jegy. – szórt villámokat a szeméből. – Akkor kifáradna?

-          Megyek már. – tápászkodtam fel a helyemről.

Röpke 15 percet szenvedtem a táblánál, mikorra megunta és leültetett egy egyessel. Szóval bukásra állok matekból. L Az óra további részét is végig szenvedtem. De megmentett a csengő, mielőtt halálra nem untam volna magam. Feltápászkodtam a helyemről, s elindultam a teremből kifelé.

-          Héé! J várjál már meg! – futott utánam Zayn.

-          J? Milyen J? – nevettem el magam.

-          Egész nap azon gondolkoztam hogyan lehetne becézni. – karolta át a vállamat.

-          És csak ennyire futotta?

-          Hiszen te mondtad hogy idióta vagyok. – nevetett fel.

-          Mivel az vagy. – mosolyogtam rá, miközben kiléptünk a suli ajtaján és szembe találtuk magunkat Harryvel és Naomival – Zayn vedd le a kezed rólam. – suttogtam.

Egyből levette rólam a kezét és mereven bámult maga elé. Senki nem szólt semmit, de tudtuk hogy Naomi elmondta Harrynek. Az arca nem volt mérges, nem mutatatott felém semmilyen érzelmet. De legbelül tudtam hogy haragszik, és egyben csalódott is bennem. Miközben Naomi gonosz mosollyal pillantott rám, hol Zaynre.

-          Pedig nem hittem el amit Naomi mondott, de ahogy ti ketten így kijöttetek minden világossá vált számomra. – törte meg az igen kínos csendet Harry.

-          Én csókoltam meg őt. Ő nem tehet róla, nem ő a hibás hanem én. – állt elém Zayn.

Hihetetlen hogy Zayn megvédett. Nagyon is jól tudjuk hogy én is megcsókoltam őt. És az a csók teljesen más volt mint Harryvel.

-          Te akkor most őt szereted? – Nézett mélyen a szemembe Harry.

-          Na halljuk kit szeretsz! – akadékoskodott Naomi.

-          Naomi elég már! Nem elég ez most neked ami történt? – szólalt meg végre Zayn is.

Miközben a többiek veszekedtek nekem hatalmas gombóc volt a torkomba. Választanom kell kettejük között, ami egyszerűen lehetetlen. Az agyam Harryt a szívem Zaynt választotta volna. De valahogy az agyam felül kerekedett a szívemen. Most nem mondtam semmit, csak kinyújtottam a kezemet és megfogtam vele Harry kezét.

-          Tehát őt választottad? – nézett rám szomorúan Zayn.

-          Sajnálom de..

-          Őt szereted. – vágott a szavamba Zayn.

-          Minden bizonnyal mivel az én kezemet fogja! – Mondta gúnyosan Harry.

-          Látod Zayn nem éri meg vele foglalkozni. – Szólalt meg Naomi.

-          Mintha veled érdemes lenne! – Szóltam rá.

-          Ideje lenne indulnotok nem?! – Kérdezte mogorván Zayn.

-          Már megyünk is. – Karolt át Harry a csípőm.

Ott hagytuk a „társaságot” és beszálltunk Harry kocsijába. Még utoljára visszanéztem rájuk. Naomi önelégülten vigyorgott, Zayn viszont szomorúan nézett utánunk, de elkapta a fejét mikor látta hogy nézem. Némán leült a földre s fejét a tenyerébe temette. Tudom nagyon megbántottam, és biztosan nagyon utál. De.. de, nem erre nincs mentség! Összetörtem.

-          Harry! Állj meg! – ütöttem meg, s hirtelen hatalmasat fékezett.

Kiszálltam a kocsiból, becsaptam magam mögött az ajtót. Erre Zayn is felkapta a fejét. Elkezdtem felé futni, Zayn erre felállt és elindult elém. Amikor végre találkoztunk, gondolkodás nélkül megcsókoltam. Először nem tudta mire vélni, de visszacsókolt.

-          Ez mi volt? – szólalt meg mikorra már abbahagytuk.

-          Ez egy búcsúcsók. – néztem a gyönyörű szemeibe.

-          Azt mondtad az idiótákat szereted, és nem engem választottál. – mosolyodott el fanyarú arccal.

-          Igen, és elhiheted hogy tőlük a legfájdalmasabb megválni.

-          Akkor miért teszed?

-          Mert ha most nem tenném később jobban fájna.

-          Én sosem bántanálak meg. – Az egyik kósza tincset a fülem mögé rakta.

-          Ezt nem tudhatjuk Zayn.

-          Szóval nem bízol bennem?

-          Én nem ezt mondtam.

-          De erre gondoltál mi?

-          Nem Zayn nem! Nem tudhatjuk mi lesz később velünk, s tudom hogy könnyen beléd fogok szeretni. És az a szakítás jobban fájna mint most.

-          Ennél jobban nem fájna.

-          Zayn é.. – nem volt időm befejezni a mondatott mivel megfogta két kezével a fejemet letörölte könnyimet az arcomról.

-          Kérlek ne sírj! Ez az idióta örökké várni fog rád. – nyomott egy puszit a fejemre. – Menj már Harry vár rád! – Engedett el karjai közül.

-          De Zayn félek, félek ha elmegyek soha többé nem látlak.

-          Ne félj! Hiszen Harryvel egy házban élek, és egy suliba is járunk. – nevette el magát.

Ezen akaratlanul is elmosolyodtam és lassan elindultam vissza Harryhez.

-          Hé J! Ha bármi van erre az idiótára számíthatsz! – kiabált utánam Zayn.

-          Ajánlom is! – fenyegetőztem a mutatóujjammal.

Visszabaktattam a kocsihoz, s beszálltam.

-          Bocsánat Harry, de erről nem tudok most beszélni. – szólaltam meg mielőtt feltette volna az első kérdését.

Némán biccentett egyet a fejével jelezve hogy megérti a helyzetem. Az úton senki nem szólalt meg, lélegzetvisszafojtva figyeltük a mellettünk elhaladó embereket. Harry hirtelen benyomta a féket, és felém fordult.

-          Jade, köszönöm!

-          Mit Harry? – csodálkoztam.

-          Hogy engem válaszoztál.

-          Ezen mit köszönsz? – nevettem el magam. – Én téged szeretlek Harry. – mosolyogtam.

-          Akkor miért vagy ennyire letörve?

-          Mert, félek hogy Zayn megbántana, és tudom hogy te nem fogsz.

-          Nagyon is jól tudod! – hajolt közelebb hozzám Harry.

Egyre közelebb és közelebb jött, míg végül ajkaink találkoztak. Ez a csók teljesen más volt mint Zaynel.

1. Matek 5/1 Miért utál a tanár? L
2. Búcsúcsók 5/1 Hiányozni fogL
3. Harry 5/4 Szeretem de… L
4. Naomi 5/1 Utálom!! Pfúj L