Szeptember 8., Hétfő
Kellemes meleg levegő simogatta
bőrömet, nap sugarai sütöttek a szemembe mikor kinyitottam azt. Teljesen
megbabonázott ez az érzés, Angliába még nem éreztem ilyet. Elvégre itt melegebb
is van mint ott.
-
Jade hercegnő! Kinyitnád az ajtót? – hallatszott az
ajtó mögül egy régi jól ismert hang.
Lábamat belehelyeztem kis szőrös
mamuszomba, felkaptam magamra egy köntöst s kicsoszogtam az ajtóig.
-
Rebeca!! – ugrottam nővérem nyakába.
-
Jó, elég. Nem kapok levegőt. – nevetett s közben
próbálkozott kiszabadulni a karjaim közül.
-
Bocsánat, csak olyan rég láttalak. – mentegetőztem.
-
Igen, mivel lusta vagy lejönni. – sértődőt be. – Na de
gyere már velem, beszeretnék neked mutatni valakit.
-
Felöltözhetek?
-
Nem, nem kell. Na gyere. – fogta meg a karom.
A köntöst még jobban összehúztam
magamon, s követtem a nővéremet. Egészen egy másik szobáig vezetett.
-
Halkan! – suttogott Becca.
Bólintottam, majd követtem a
szobába. Ahol egy aprócska kis ágy volt, benne egy ici-pici kisgyerek. Annyira
tökéletesnek látszott. Lehetett látni ahogy levegőt vesz, olykor a takaró
kicsit feljebb emelkedett.
-
Jade, beszeretném mutatni az életem értelmét, ő ott
Zoé.
-
Akkor ezek szerint ő az unokahúgom? – néztem a gyönyörű
kis teremtést.
-
Igen. – közelebb lépet hozzám majd megölelt.
Eddig nem tudtam hogy miért
jöttünk ide, hiszen sose szoktunk Angliából elmenni, legalább is én s Holly. De
mostmár biztosra tudom, emiatt a kis picurság miatt kellett eljönnünk,
Angliából. Ami nagyon meglepő hogy Becca egy szóval se mondta hogy terhes. Sőt
azt se mondta hogy van valakije.
-
Őő Becca, Zoé kitől van? – néztem rá meglepetten.
Ahogy kimondtam az ajtó kinyílt.
Egy magas, öltönyös, megborotválkozott férfi lépett be a szobába.
-
Jade, had mutassam be Zoé apukáját. Ő itt Tomas, Tomas
ő itt Jade. – mutatott be egymásnak minket.
-
Örvendek a találkozásnak Jade. – nyújtotta felém a
kezét.
-
Úgy színt. – fogadtam el a kéznyújtást. Puha, gyenge,
de mégis valahogy férfias keze volt. Pont olyan pasi volt akit Becca mellé
eltudtam képzelni. – Na de én nem zavarok, megyek felöltözök. S majd
találkozunk.
-
Fürdőruhába gyere!! – kiabált utánam Becca.
~
Kiszálltam a zuhanykabinból, s
keresgélni kezdtem hogy mit vegyek ma fel. Igyekeznem kellett hiszen 10 perc
múlva a medencénél kell lennem. Szóval ha már New Yorkba vagyok akkor felveszem
a NY feliratú pólómat, egy farmernadrágot, s egy fehér fürdőruhát. De a
megérzéseim azt súgták vigyek magammal egy másikat is, ezért egy leopárd
mintásat a táskám mélyére süllyesztettem. Hajamat kontyba összefogtam, s már
indulhattam is.
(Eközben otthon)
~Zayn szemszöge~
-
Srácok akkor most felhívjam? De ha megzavarom valamibe?
– kérdezte Harry.
-
Harry légy férfi, s hívd fel! – utasított Liam.
-
Igen Harry hívd fel! – szólalt meg Niall, s Lousi egyszerre.
-
Ne hívd fel. – mondtam alig hallhatóan.
De nem kellett hangosan beszélnem
ahhoz hogy meghallják. Hirtelen Harry megállt, ugyanis folyamatosan körbe-körbe
járkált, s rám összpontosított. Majd végül a többiek is felkapták a fejüket,
mire felfogták hogy mit mondtam.
-
S miért ne hívjam fel? – nézett a szemembe Harold.
-
Figyel Harry. – álltam fel mellé, s megérintettem a
vállát. – Lehet hogy alszik, vagy a családjával van. Inkább dobj neki egy
sms-t. – folytattam.
-
Hogy ez nekem nem jutott eszembe!! – csapta meg a
tarkóját.
Harry sarkon fordult majd
kiviharzott a szobából. Gyorsan előkaptam a telefonomat, majd felszaladtam a
szobámba. Elkezdtem Jade számát tárcsázni, kicsöngött de nem vette fel. Kicsit
elszomorodtam. De ha nekem nem vette fel akkor Harrynek seJ
-
ZAYN!! Akarsz Jaddel beszélni? – rontott be a szobámba
Harry.
-
Mert vele beszélsz? – csodálkoztam.
-
Igen. – mosolygott. – Akkor beszélsz vele?
Időm se volt válaszolni már a
kezembe tolta a telefont. S könyökkutya pofival nézett rám.
-
Zayn? – szólalt meg a telefon másik végénél lévő fél.
-
Szia Jade, milyen mamádnál? – kérdeztem.
-
Hát egész jó, de kicsit fárasztó. – ásított egyet. – S milyen
az iskola?
Szörnyű, borzasztó, rémes, nélküle
unalmas is. Sőt amióta nincs itt azóta nem is voltam suliba. Naomi is úgy ragad
rám mint a pióca. De semmi képen nem akar leszállni rólam. Egy nap 100 üzenetet
küld, 99x hív. Teljesen megbántam az, az éjszakát. Csak egy este volt, többet
nem akarok. Kivéve ha Harry és Jade ös..össze…összejönnek. Akkor nekem végem,
vége az életemnek. Egyáltalán minek hoztam én haza? Jobb lett volna elmenni
valahová kajálni, s akkor most velem beszélgetne, én csókolnám, én ölelném, s
csak én szeretném!!
-
Zayn itt vagy még? – hallottam angyali hangjait.
-
Jaj igen, bocsi. Csak kicsit elkalandoztam. Amúgy jó az
iskola, nagyon. – füllentettem.
-
Annak örülök, de mostmár megyek alszom. Szia Zayn. Szép
álmokat. S megüzennéd Harrynek hogy puszilom?
-
Persze meg. Szia Jade. Álmodj szépeket. – majd átadtam
a telefont Harrynek.
~ Jade szemszöge~
~Persze meg. Szia
Jade. Álmodj szépeket.~
Örültem hogy tudtam beszélni Harryvel, de annak is hogy
Zaynnel. Jó volt hallani a hangjukat.
-
Hercegnő! Át tudnád küldeni a képeket amit ma
csináltunk? – jött be a szobámba Becca.
-
Persze, foglalj helyet.
Kb 5 perc alatt sikerült neki átküldenem a képeket, pedig
nem értem hogy miért hiszen nem szabad felrakni sehová, akkor kicsit lebuknánk
hogy nem is a nagyinál vagyunk. De benne bízokJ
-
Amúgy kivel beszéltél? – kíváncsiskodott.
-
Csak osztálytársaimmal. – füllentettem.
-
S az osztálytársaid nem véletlenül a One Direction
fiúbandába vannak benne? – nyomott elém egy képet, amivel éppen csókolózunk
Harryvel.
-
Ez nem lehet igaz! – fakadtam ki.
-
Akkor kezdj szépen beszélni húgocskám.
Az egészet elmeséltem az elejénél fogva, minden kis
részletett. Zaynt, Harryt, az egész One Directiont, a bált, szóval mindent. Kb
olyan hajnal2-ig felvoltunk s csak beszélgettünk, elvégre rég láttuk egymást.
Elmesélte Zoét, Tomast, meg hogy mi történt vele az elmúlt években. Mindent
kiveséztünk, sőt még a húgunk is Holly is csatlakozott a mi kis „gyűlésünkhöz” Ő
is beszámolt pasi ügyekről, meg hogy irigyel szóval ilyenek. Csajos kis este
voltJ
 |
Medencéztünk, sőt még wakeboardoztam is:)
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése