3. rész

Szeptember 3., Szerda

Átlagos napnak indult de közel se lett olyan. Szokás szerint a csajokkal együtt mentünk az iskolába, egész úton a pénteki „Suli köszöntő”-ről beszéltünk. Bál féle amúgy, csak azzal a kivétellel hogy 9. nem vehetnek rajta részt. ( de hogy miért az nem tudja senki)

-          Jade téged elhívott valaki? – kérdezte Sophie.

-          Nem, senki. De nem is mennék senkivel. – válaszoltam.

-          Jó mert engem se. – vágta rá azonnal Sam, és Naomi.

Ez már megszokott dolgok, hogy senki  nem hív el minket. Ezért mindig együtt megyünk, s általában tönkretesszük. (persze egészen véletlenJ)

-          Jade!- ugye most nem terveztek semmit? – kérdezte  James miközben a fiúk mellé értünk.

-          Nem, tényleg semmit. – válaszolt helyettem Sophie.

-          Mert tavaly mi történt? – csodálkozott Zayn.

-          Hallod haver nagyon durva volt. – nevettek a srácok.

Akaratom ellenére én is elmosolyodtam.

-Tavaly kukacot raktak bele a rágcsába, a puncsba valami fura zöld löttyöt kevertek, s végül patkányokat hoztak be, de ilyen jó nagyokat. – nevetett Will.

-          Az durva. – nézett rám azzal a gyönyörű barna szemeivel Zayn.

-          Ez mind Jade ötlete volt! – magyarázkodott Sam.

Jó tényleg én találtam ki, de azt is mondhatták volna hogy nem. Szóval ők is olyan hibásak mint énJ  De most tényleg nem akarok semmit csinálni, a végén még kirúgnak… A múltkori eset is betett nekik egy lapáttal, apának és a pénzének köszönhetem hogy még itt vagyok….  Otthagytuk a fiúkat hagy tárgyalják ki, és inkább indultunk a suliboxunk felé. Szerencsére közel van a szekrényünk egymáshoz szóval ott nyugodtan tudunk pletyizni.

-          Olyan helyes Zayn. – olvadozott Naomi.

-          Nagyon… Olyan túl..túl.. – akadozott Sam.

-          Beképzelt. – nyögtem végül én ki.

-          Igen az. – vágta rá egyből.

Jó oké tény hogy helyes, meg híres de attól nem kéne elszállva lennie. Ugyanolyan ember mint mi, csak őt felfedezték. Pedig rengeteg ember van akinek jobb hangja van mint neki, s mégse ismeri a világ. (ezzel nem magamra célzok) De tény és való, csak szerencséje volt, semmi több.

-          Jade beszélhetnénk? – álltak meg előttem a fiúk.

-          Persze, Will. – becsuktam a szekrényem ajtaját s indultam felé.

-          Szóval..őő..elhívott már valaki a bálba? – vakarta meg a tarkóját.

-          Nem, még senki. – válaszoltam kicsit unottan.

-          Akkor..őőő…izé…lenne kedved velem eljönni? – pirult bele a mondatba.

-          Szívesen elmegyek Will. – mosolyogtam.

-          Szuper! Akkor 7-re érted megyek, szia – köszönt el tőlem, majd lelépett a fiúkkal.

Semmi kedvem nem volt vele menni, de visszautasítani meg nem tudom. Hogy esne szegénynek, inkább kibírom. Nincs bajom vele csak inkább a lányokkal mennék. A terem felé  mindnet töviről-hegyire elmondtam a lányoknak ami abban a 2 percben történt, de vagy 10x mert még minig nem tudták felfogni hogy elhívott az iskola egyik legjobb pasija. (mármint szerintük)  

Első órám Föci volt. Elég unalmason telt de eltelt valahogy. S következő óra matek. JajL nagyon nem szeretem a matekot, na meg persze a tanárt se. De viszonylag egész hamar eltelt, a táblánál dolgoztunk. (már aki figyelt rá, én biztos nem) A többi órám is hamar eltelt, így indulhattunk végre hazaJ

-          Mis. Cole maga jött?

-          Igen Emma.

S ennyi volt a beszélgetésünk, felmentem a szobámba tanultam egy kicsit s böngésztem a világhálót hogy milyen rucik vannak, elvégre Péntekre valami csinibe kéne menniJ De találtam is, egyszerűen gyönyörű! Holnap elmegyek s megveszem.

1. Will 5/4 aranyos hogy elhívott, de nekem csak barát.
2. Matek 5/2 unalmas voltL
3. Tesi 5/1 izomlázam leszL
4. Pénteki bál 5/5 már várom, s a rucim is cukiJ

Így néz ki Will