9. rész

~1 hét múlva~

Szeptember 14., Vasárnap

-          Nagyon vigyázzatok magatokra lányok! – ölelt meg minket Becca.

-          Vigyázzunk, ígérem. – feleltem.

-          Akkor 1 hónap múlva találkozunk. – jött oda anya megölelni minket. Ugyani is ő itt marad, itt kell maradnia.

-          Akkor 1 hónap. – fogtam meg a bőröndömet s indultunk a repülő felé. Most nem magángéppel repülünk, túl kockázatos lenne.   

Elismerem, hiányozni fog New York, hiszen a családom mind itt él. Anya,Apa,Becca,Tomas, Zoé. A családom, remekül telt ez az egy hét, sok új emberrel találkoztam. De legjobban Zoénak örültem. Egész héten szint csak én vigyáztam rá. Annyira aranyos. Alig várom hogy leteljen az 1 hónap, s újra láthassam őket.

-          Jade! – nézett rám a húgom miközben elfoglaltuk a helyünket a gépen.

-          Igen?

-          Nem szeretnék haza menni. – nézett rám boci szemekkel.

Nem válaszoltam rá semmit, csak szorosan magamhoz húztam. Szerintem ez az 1 hét alatt közelebb kerültünk  egymáshoz. Sokkal.

-          Én sem, én sem Holly. – engedtem el.

Rám pillantott majd elmorzsolt pár könnycseppet. Sosem láttam még igazából Hollyt sírni. Ő túl „erős” ahhoz, hogy ő sírjon. Nem sokszor nyílik meg az emberek előtt, igazából még előttem sem. Amióta anyáék elköltöztek azóta nem is sokat beszélünk. Minden megváltozott azóta…

„- Kedves utasaink! A felszállást hamarosan megkezdjük, kérjük kapcsolják be a biztonsági öveket! Köszönjük” – szólalt meg a légiutaskísérő.

Szófogadó utasokhoz hívően bekapcsoltuk az öveket, s hamarosan meg kezdtük a felszállást. Imádom azt az érzést amikor szinte a gyomrom a nyakamban van. De nem tartott sokáig, utána kikapcsolhattuk az öveket, s mozoghattuk. Én személy szerint inkább zenét hallgattam. Vagy aludtam, mikor mit.

~

-          Jade, Holly. De jó hogy itthon vagytok. – ölelt meg minket Emma.

-          Szia Emma. – köszöntünk.

-          Na és milyen volt? – kérdezte.

Holly elkezdte elmesélni az egész nyaralást, ezért inkább otthagytam őket, S mentem a szobámba kipakolni. A lépcsőn kicsit nehéz volt felcipelni a bőröndöm de megoldottam. Legszívesebben ledőltem volna az ágyamba s csak aludtam volna, de nem lehetett. Hiszen a csajok 6-ra jönnek hozzám. Addigra lekell fürdeni, hajat mosni, megszárítani, felöltözni, s rendbe kell rakni a szobám. De a szoba rendberakását áthelyeztem holnapra, s gyorsan elmentem fürödni. Kb 1 óra alatt rendbe raktam magamat, s lementem enni valamit. Pont mire befejeztem akkora megszólalt a kapu csengője, ami azt jelentette hogy megjöttek a lányokJ Már annyira hiányoztak, jó lesz őket újból látni.

-          Jade!! – ugrott a nyakamba Sophie.

-          Sziasztok. – köszöntem s közben próbáltam lehámozni a nyakam köré tekeredett Sophie kezeit.

-          Szia Jade. – köszönt végül Sam is.

-          Hát Naomi? – csodálkoztam.

-          Ha bemehetünk elmondjuk. – nevettek.

-          Persze gyertek. – invitáltam beljebb őket, majd helyet foglaltunk a nappaliba.

-          Hát tudod hogy a bálba Zayn elhívta Naomit. S azóta szóba se lehet vele állni, mostanában a   plasticokkal barátkozik. S elviselhetetlen, állandóan kibeszél minket, de úgy hogy halljuk miről beszélnek, egyszóval katasztrófa. – kezdett mesélni Sam.

-          Plusz azt hazudja mindenkinek hogy együtt van Zaynel. Persze nincsenek együtt mivel beszéltem Zaynel. – vágott közbe Sophie.

-          Meg persze annyira ragad rá hogy le se lehet róla vakarni. – nevettet Sam.

-          Akkor jó hetetek volt. – mosolyogtam.

-          Igen nagyon jó, de neked tuti borzalmas volt. – nevettek.

-          Tényleg elég rossz volt. – nevettem én is.

-          Akkor mesélj mi volt benne a „rossz”.

Elmeséltem az egészet Vasárnaptól kezdve. ( Persze ők tudják hogy hol voltam, mindent tudnak rólam, s a családomról) Az ajándékokat is átadtam nekik, aminek nagyon örültek. Csak egyedül Naominak nem tudtam átadniL Pedig annak ellenére neki is vettem egy cuki ruhát. De ha ő ilyen a barátaival akkor meg sem érdemli hogy költsek rá.

~

Átsétáltam a szobám másik falához, s elkezdtem nézni a rajta található közös képeinket. Ő volt a legjobb barátom, neki mindent elmondhattam, sose vágott át. Mindig őszinte volt. S pont egy fiú miatt dobja el a barátságunkat, hát köszönöm szépen akkor, nem kérek belőle többet. Még egy picit néztem a képeket, kedvencem közülük mikor majom pofát vágunkJ

Pár könnycsepp lefolyt az arcomon, de nem is szomorú voltam, hanem inkább mérges. Nem gondolkoztam, nem gondoltam a következményre de letéptem a falamról a képet s szanaszét téptem. Annyira elöntött az adrenalin hogy bepattantam a kis wolksvagen bogaramba s utnak indultam. Egyenesen a fiúk házához. Gázt tövig benyomtam, s gőzerővel száguldottam. Nem tartott túl sokáig mire odaértem, hiszen maximum sebességgel száguldottam. Kiszálltam a kis kocsimból s az ajtó felé vettem az irányt. Első csengetésre kinyitotta Liam az ajtót.

-          Hol van? Hol van az a szemétláda? – mordultam rá.

-          Ha Harryt keresed nincs itthon. – csodálkozott.

-          Nem őt, Zaynt. – morogtam.

-          Az emeleten van.

„ Az emeleten van” Ez a mondat vízhangzott a fejembe. Eltoltam az előttem álló Liamet az ajtóból, s fölcsörtettem a lépcsőn.

-          Zayn hol vagy? – kiabáltam.

Nem kellett sokat várnom az ajtaja előtt, 2 perc múlva az ajtóban megjelent egy félmeztelen, kócos hajú Zayn.

-          Zayn hogy tehetted ezt? – ütöttem meg a mellkasát.

-          Még mi a francot? – csodálkozott.

-          Miért kell neked Naomival kavarnod? – folytak le a könnyeim.

Zany nem válaszolt semmit, behúzott a szobájába, becsukta mögöttem az ajtót. S megfogta két kezével a fejemet, egy mozdulattal letörölte az összes könnycseppet az arcomról.

-          Nem kavarok vele, én mást szeretek. – súgta a fülembe.

Olyan különös érzés töltötte el a testemet, nem tudom hogy öröm, vagy szomorúság volt. De a szőr is felállt a kezemen.

-          Kit szeretsz? – toltam el a fejét úgy hogy a szemébe tudjak nézni.

-          Titok. – jött egyre közelebb.

Alig 2centi volt már a fejünk között, becsuktam a szememet, s éreztem hogy az ajkai az enyémre tapadnak. Lassan csókolt, de tele volt érzelmekkel. Kezét egészen a fenekemig csúsztatta. Felemelt a földről, átkaroltam a lábammal a derekát, s hozzá nyomott a falhoz. Óvatosan levette rólam a pólómat, majd az övétől is megszabadultunk.

-          Zayn n..ne nem szabad. – nyögtem ki.

-          Miért? – nézett rám értetlenül.

-          Mert én Harryt szeretem. – engedtem el a lábammal.

-          Szóval Harry… - Eltolt magától, majd lerakott a földre.

Igazából testem minden egyes porcikája kívánta őt, de nem szabad, nem lehet kísértésbe esni. Nekem ott van Harry, én őt szeretem, na jó Zaynt is de neki ott van Naomi.

-          Jade! Itt vagy? – hallottam Harry rekedtes hangját az ajtó mögül.

Zaynel össze néztünk, majd gyorsan felkaptuk a pólónkat, rendbe szedtük magunkat, s ajtót nyitottunk. Valahogy kimagyaráztuk magunkat a helyzetből, s Harry elhitte, minden szavamat elhitte. Pedig kb 5 perce majdnem lefeküdtem a legjobb barátjával, nem ez nem én vagyok! Nem szerethetek 2 fiút!

-          Ilyen állapotban nem vezethetsz! Haza viszlek. – szólalt meg a mögöttünk álló Zayn.

-          Nem kell köszönöm, haza találok. – válaszoltam.

-          Tényleg így nem vezethetsz,  haza viszlek, vagy ha nem akarod akkor itt kell aludnod!

-          Akkor itt alszok. – vágtam rá egyből.

-          Engem nem zavar . – vágott közbe Louis.

-          Akkor itt alszol. – ölelt meg Niall.

Hogy hogyan kerültek ide azt nem tudom, de végül beadtam a derekamat s itt aludtam. Kicsit filmeztünk s utána elfoglaltam a vendég szobát, s álomra hajtottam fejemet.  

1. Itthon 5/5 Már hiányzott J
2. Harry 5/5 Olyan édesJ
3. Zayn 5/1 Majdnem lefeküdtem veleL
4. Iskola 5/2 Már előre félek L