4. rész

Szeptember 4., Csütörtök (1. rész)

Remegő gyomorral ébredtem, de azt nem tudom hogy miért. Csak furcsa érzés töltött el amikor felkeltem. De ez sem volt másabb reggel mint a többi. Fürdés,haj,smink,kaja s indulhatunk is. Kivételesen most a csajokkal se dumáltunk sokat.

-          Sziasztok. – köszöntünk mikor a fiúkhoz értünk.

-          Sziasztok. – köszöntek vissza.

Ennyi volt ösz-visz a beszélgetés, annyira nyomott volt az idő. Fülledt meleg volt, lehet azért volt mindenki ilyen búvalbaszott.

-          William hajlandó lenne befáradni az osztályba? – Kérdezte Mrs. Parks

-          De tanárnő nem találom Zayn-t. – panaszkodott.

-          Akkor beírjuk hiányzónak, ennyi nem vitázom, s foglalj helyet, vagy esetleg te is kimehetsz az órámról. (látszik hogy matektanár)

-          Elnézést, majd én megyek s megkeresem. – álltam fel az asztalomtól.

-          Úgy van Mis Cole, már vártam hogy jelentkezzen. – gúnyolódott.

Vállat vontam majd becsaptam magam mögött az ajtót. Igazából fogalmam sem volt hogy hol keressem, csak egyszerűen nem akartam matekozni. De amúgy rémlik mintha láttam volna felmenni a „padlásra” Igen! Biztos ott van, kezdtem el szaladni. Az iskola 4.emeletén volt, egy kis titkos zúg, amiről csak néhány diák tudott. Köztük én is.

-          Zayn itt vagy? – emeltem kicsit fel a hangom.

Konkrét válasz nem jött rá, csak valaki tüsszentett, erőt vettem magamon s felmentem.

-          Hát te? – kérdezte kicsit flegmán, miközben kivette az egyik fülest a füléből.

-          Na és te? – kérdezem én is.

-          Te minden kérdésre, kérdéssel válaszolsz? – nevetett.

-          Nagyon zavar?

-          Már megint. – mosolygott. - amúgy nem.

-            Leülhetek? – néztem rá.

-          Persze. – vette el a táskáját.  – s amúgy miért vagy itt?

-          Téged kerestelek, s ez amúgy is az én helyem. Ide jövök minig amikor valami baj van.

-          Persze. – gúnyolódott.

-          De tényleg, na jó részben nincs kedvem suliba lenni. – ismertem el.

-          Akkor menjünk el! – pattant fel Zayn mellőlem.

-          Nem lehet innen kimenni, hidd el próbáltam.

-          Olyan nincs! Majd azt mondjuk beteg vagy, s akkor kiengednek.

Észbe se kaptam s már kint is voltunk. Hogy, hogyan csinálta azt én nem tudom. Pedig minden lehetőséget megragadtam rá hogy kiszökhessek innen. De mind hiába, ő meg 3 napja hogy itt van s neki elsőre sikerül, nem hiszem el. Egy erős, férfias kéz ragadta meg a kezem, elsőnek megijedtem hogy elkaptak minket, de nem Zayn fogta meg a kezem.

-          Fuss! – mutatott hátra.

Hátra fordultam, s a portás és Mrs. Parks volt a nyomunkba. Soha életembe nem láttam még tanárt futni. Soha!

-          Álljatok meg! Akkor nem lesz nagy baj, ha most megálltok. – kiabáltak utánunk.

Nem tudom hogy Zayn hallotta-e de erősebben megszorította a kezemet.

-          Zayn! Álljunk meg! – szóltam rá.

-          Figyelj, ha már idáig kijutottunk akkor most ne forduljunk már vissza! S ne higgy nekik, ugyan olyan büntetést kapunk majd holnap mint ma…

Beláttam hogy igaza van, ezért nem álltam meg. Pedig az eszem azt súgta hogy álljak meg, s szívem pedig hogy menjek vele. Fogalmam sem volt hogy hová szaladunk, de remélem Zayn tudja, elég ciki lenne ha eltévednénk. Hátrafordultam s már nem volt senki a nyomunkba.

-          Zayn állj! – utasítottam.

-          Mi az? – lassított le.

-          Hová megyünk? – kérdeztem, s kitéptem a karja szorításából a csuklómat.

-          Hozzánk. – válaszolta egyszerűen. – vagy előtte menjünk el reggelizni? – kérdezte

-          Hová? – csodálkoztam.

-          Reggelizni Jade, Reggelizni. – ismételte magát.

-          Nem, amit elsőnek mondtál.

-          Hogy hozzánk?

-          Igen, s minek?

-          Mert máshová nem tudunk.. Vagy menjünk hozzátok? – kérdezte.

-          Nem! – vágtam rá egyből.

-          Itt vagyunk! – állt meg Zayn egy csodaszép ház előtt. – Gyere mát Jade!! – invitált az ajtó felé.

-          Srácok megjöttünk! – kiállott Zayn.

-          Jöttetek? – jelent meg előttem egy …..