11. rész

Október 5., Szombat

Húú már elég régen nem írtam, de nem történt velem semmi érdekes. Harryvel minden sínen van, sőt már Liam szerint együtt vagyunk. Tényleg nagyon örülök, de..de hiányérzetem van. Pontosabban hiányzik valaki, s attól félek az a valaki Zayn. Vele a kapcsolatom, már ha ezt nevezhetem ennek, nincs. Nulla. Zéró. Eleinte próbáltam vele beszélni, de Harry úgy nézett minket mint aki rögtön kitépi a haját. A házban minden mozdulatomat figyelte, nehogy beszélni tudjak vele. Szóval felhagytam a próbálkozásokkal. De ő sem kereste a társaságom akkor én miért keressem? Pedig ő vallót nekem szerelmet, ő csókolt meg, ő tette tönkre a kapcsolatomat Naomival, ő tette tönkre az iskolában is a maradék jó hírnevemet, és igen őt is szeretem még midig. Jaj L

-          Jade!! – visított a  fülembe Louis.

-          Mi az? – csodálkoztam.

-          Öltözz! Megyünk kicsit kirándulni. – világosított fel Liam.

-          Hová?

-          Vidámparkbaaa!! – ugrándozott Niall.

-          Komolyan? – sipákoltam.

-          Igen, ne de menjél. Mi már kész vagyunk. – mutatta meg magát Louis.

-          Zayn? Nem jön? – néztem végig a srácokon.

-          De majd később utánunk jönnek. – mosolygott Harry.

Jönnek? Mi ez a többes szám? Biztos csak valami haverját hozza. Mármint nagyon remélem. De ha nem? Mi van ha barátnője van? Tudtam hogy egyszer túlfog rajtam lépni, de hogy ilyen hamar. Arra nem voltam felkészülve. És pont most? Most amikor végre jól éreznem magam, ugyanis még soha nem voltam vidámparkban, erre jönnek ők. És mindent elrontanak.

-          Oda! Az Óriáskerékre üljünk fel! – ugrándozott Niall.

-          Niall! Zaynéket meg kell várnunk! Már ott jönnek. – mutatott egyenesen Liam.

Fejemet egyből abba az irányba fordítottam. A szám tátva maradt. Zayn és egy lány tartottak felénk, összekulcsolt újjakkal. A lány GYÖNYÖRŰ volt. Csupa nagybetűkkel.

-          Sziasztok! – köszönt Zayn. – Ő itt Lucy. – mutatta be a mellette álló lányt.

-          Lucy!! De rég láttalak! – ölelte meg Louis.

-          Sziasztok. – intett egyet.

-          Ne aggódj, te szebb vagy. – dörzsölte meg a kezemet Eleanor. ( Vele is nagyon jól összebarátkoztam)

-          Nála? Na azt kétlem. – szomorodtam el.

-          Mert szerinted mi benne a szép? Hogy eljön a vidámparkban miniszoknyába? Vagy tán hogy van melle?

-          Eleanor! Felülünk az óriáskerékre? – rángatta el mellőlem Louis.

-          Jade? – fordult felém Harry.

-          Pisilnem kell, nem bírnám ki a menet végét. – próbáltam mosolyogni.

-          Biztos? – nézett a szemembe.

Némán biccentettem egyet a fejemmel s elindultam megkeresni a mosdót. Egész utón Lucyn és Zaynen kattogott az agyam. Nem hittem a szememnek mikor megláttam őket, ő annyira szép én meg hát … Sokkal jobban illik hozzá. Könnyeimmel küszködve léptem be a mosdó ajtaján. Üres volt. Teljesen üres. Remek itt is egyedül voltam. Mosdókagyló fejé hajolva megmostam kicsit langyos vízzel az arcomat. Próbáltam eltüntetni azokat a jeleket amik elárulnának hogy sírtam. Vettem egy mély levegőt majd kimentem. Legnagyobb meglepetésemre Zayn támasztotta a falat. Amint meglátott ellökte magát a faltól s elindult felém. Valami furcsa érzés telepedett le a hasamba Szeptember 1. óta ami most életre kelt. Valami nagyon furcsa, ja igen a pillangók. Hasamban a pillangók úgy repdestek, hogy szabály szerűen tériszonyom lett.

-          Azt hittem sosem jössz ki. – mosolygott rám.

-          Bocs, csak sokan voltak. – füllentettem.

-          Hát én senkit nem láttam bemenni meg kijönni de rendben. – huncutul mosolygott.

-          Másik oldalt jöttek. – fürkésztem a cipőm orrát. – De nem lényeg. Miért vagy itt? – néztem fel rá. – Nem az újdonsült barátnőddel kéne lenned?

-          Szóval ez a baj! Jade, nem gondolhattad komolyan hogy én minig várni fogok rád. Harryt választottad! Megértettem! Igaz nagyon fájt!! De tovább tudtam lépni Lucy segítségével. Boldognak kéne lenned Harryvel!! Nem pedig velem foglalkoznod! – rivalizált rám.

-          Boldog vagyok! – emeltem fel a hangom.

-          Tudod nagyon gyerekes tudsz lenni néha. Elhiteted magaddal hogy Harryt szereted, de nem igaz!! Te is nagyon jól  tudod. –  nézett rám szúrósan.

-          Elhiheted hogy én Harryt szeretem! – üvöltöttem rá.

-          Akkor nem bánod hogy elhoztam magammal az egyik gyermekkori barátomat? – nevetett gúnyosan.

-          Mit? – csodálkoztam.

-          Lucynak barátja van.

-          Akkor miért fogtad a kezét?

-          Nehogy elvesszen.

-          De akkor miért mondtad hogy továbbtudtál lépni rajtam az ő segítségével?

-          Azért mert rengeteget beszélgettem vele! És elfelejtettelek. Teljesen.

-          Hogy érted azt hogy teljesen?

-          Végre megvagytok!!! – kiabált Niall mögöttünk.

-          Jaj, már mindenütt kerestünk titeket. – ölelt át hátulról Harry.

-          Pedig nem bújtunk el. – mosolyogtam. – Amúgy én még be se mutatkoztam. Jade vagyok. – mosolyogtam Lucy felé.

Rám mosolygott majd Zayn felé pillantott. Ilyen „ő az a Jade?” „ őt szereted?” pillanatok voltak. Zayn amikor észrevette hogy őket nézem csak megrántotta a vállát.

-          Srácok én hazamennék. – vakartam meg a tarkóm.

-          Hazaviszlek! – szólalt meg Harry.

-          Nem köszi, hívok egy taxit. Legyetek még. – nyomtam egy puszit Harry szájára majd mindenkitől elköszöntem.

Hazaérve ledobtam a táskámat, s felszaladtam a szobámba. Egyszerűen nem értek semmit. Miért zavar engem Lucy? Miért? Csak egy valaki tud válaszolni a kérdésimre, csak ő. Előkerestem a telefonomat s tárcsáztam. 

-          Figyelj tudom, nagyon is tudom mennyire utálsz, gyűlölsz. De nem tudtam, hogy tetszik neked. Ha tudtam volna mindent másképpen csinálok. És igen még is hozzád fordulok tanácsért, mivel nem tudok máshoz, elvégre 14 év barátságot nem lehet csak úgy eldobni. Én többre értékelem a barátságunkat ennél. Sokkal többre.

-          10 perc múlva nálatok?

-          Jó.

Életem egyik leghosszabb 10 perce volt, sőt biztos volt az 11 is. De megérkezett a megmentőm.

-          Először is nem vagyunk barátnők, még minig utállak. De 14 éven keresztül te is minig meghallgattál engem szóval itt az ideje viszonoznom. – huppant le mellém az ágyba.

-          Neked is szia Naomi. – mosolyogtam rá.

-          Kezdenéd? Nem érek rá egész nap. – nézett rá az órájára.

-          Akkor elkezdem. – vettem egy mély levegőt. – Az a helyzet, hogy szerintem már nem szeretem Harryt. Mármint persze szeretem csak nem úgy mint…

-          Mint Zaynt? – vágott a szavamba Naomi.

-          Pontosan.

-          Tudod Jade, egyre szánalmasabb vagy. Hol van az a lány akit én ismerek? Nagy ívben leszarja a fiúkat? Hol van az aki független erős nő akart lenni? Nem akart férjhez menni, mert ő „más nevét nem viseli, nem vagyok a tulajdona!” elvet vallotta? Mond még is hol van? Mert én sehol nem látom az is biztos. Mellesleg elég hülye lennél ha Harryt eldobnád egy olyan fiúért mint Zayn. Ő nem érdemel meg téged, csak kihasználna. Főleg ha megtudná…. És nem azért mondom mert féltékeny vagyok rá! Épp elenkezőleg csak megakarlak védeni tőle. Rajtam már sikerült „átmennie” viszont azt nem fogom hagyni hogy téged is berakjon a gyűjteményei közé!

-          De éé.één – makogtam.

-          Nincs de én! Felejtsd már el végre! Légy boldog Harryvel. Szeressétek egymást amíg meg nem halltok. Na ez elég nyálasra sikeredet de mindegy.

-          Naomi! Köszönöm!

-          Ne várd el tőlem, hogy megöleljelek mert nem foglak.

-          Tudom, örülök annak hogy itt vagy.

-          Kivételes alkalom volt Jade, csak viszonoztam a szívességedet. De már itt sem vagyok.

-          Köszönöm. – ismételtem magam.

-          Remélem azért sikerült jó belátásra bírnom. – csukta be maga mögött az ajtót.

Hát igen ez Naomi. Nem gondoltam volna, hogy eljön. De hát eljött, s nem hiszem hogy azért mert szívességet tettem neki az elmúlt években. De ő rá számíthattam. S végig gondoltam MINDENT ( csupa nagybetűvel) ami Szeptember óta bennem motoszkált. S végül arra jutottam hogy Zaynt teljesen elkell felejtetem. Végleg. Eleinte nehéz lesz, de sikerülni fog! Tudom hogy Naomi, Sam, Sophie mellettem állnak. Még ha nagyon csúnyán össze is veszünk. Igazi barátok!

10.rész

Szeptember 15., Hétfő

-          Jade kell fel! El fogunk késni! – lökdösött Harry.

-          Hány óra van? – pattant ki a szemem.

-           7.50 – nézte meg az óráját.

-          Harry! Nincs semmi cuccom itt, mit vegyek fel? – kaptam észhez.

-          Figyelj hozok egy pólót, a nadrág meg még jó. – tűnt el mellőlem.

Felkeltem az ágyból, belepasszíroztam magam a csőszárú farmerembe, s vártam Harryt. Nem kellett sokat várnom, kb 5 perc alatt hozott nekem egy ultramenő pólót. ( Ami később kiderült Zayné) De felvettem, s indulhattunk is az iskolába. Mit fognak rólam gondolni. Jaj L Bepattantunk a kocsiba, és már száguldottunk az iskola felé. Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót, s próbáltam mimnél hamarabb  elslisszolni onnan, nehogy észrevegyen bárki is, de hát nem jött be a tervem.

-          Héé Jade! – szólt utánam Harry.

-          Igen? – fordultam hátra kicsit zavartan.

-          El se köszönsz? – nézett rám szomorúan.

Odaléptem mellé majd nyomtam egy puszit az arcára.

-          Szia Harry. – köszöntem el.

-          Na így már jobb. – nevetett.

Minél gyorsabban próbáltam onnan elmenni, nehogy Zayn utolérjen. Már majdnem beléptem az iskola ajtaján, de kíváncsi voltam hol van Zayn, azért olyan gyorsan nem mentem. Furdalt a kíváncsiság ezért lopva hátra pillantottam. Legnagyobb meglepetésemre nem volt mögöttem, sőt egészen messze volt. A kispadnál ült. Egyedül. Nem volt időm gondolkozni, a testem nem engedelmeskedett nekem. S elindultam, elindultam felé. De hirtelen váratlanul Sam ugrott a nyakamba.

-          Jade! Jade! Képzeld összejöttem Will-el. – ugrándozott.

-          Aha…. – Nem igazán értettem mit mond, de boldog volt. Csak Zayn járt a fejembe. De ő nem foglalkozott velem, rám se nézett. Csak ült és nézett maga elé. Pontosabban minket.

-          Jade figyelsz te rám egyáltalán? – Komolyodott meg Sam.

-          Igen persze. – Válaszoltam, miközben Zayn felállt a padtól és elindult felénk. Azt hittem, hogy beszélni akar, de amint kiderült nem. Éppen, hogy állva maradtam úgy nekem jött. – Zayn! – Szóltam utána suttogva. De ő felém se nézett.

-          Ez mi volt?! – Csodálkozott a barátnőm.

-          Semmi de most rohannom kell. Szia. – nyomtam egy puszit a homlokára.

Testem megint irányíthatatlan lett, s elkezdtem után rohanni. De nem találtam sehol. Felszívódott. Ezek szerint csak egy helyre mehetett, fel a padlásra. És mint kiderült igazam lett. Telefonjával babrált mikor leültem mellé. De látszott rajta, hogy nem akart velem beszélni, sőt nem is akart látni. Megfogta táskáját és felállt mellőlem.

-          Zayn! Legalább 1 percet adj! – húztam vissza magam mellé.

-          Ugyan minek? Nem hiszem, hogy lenne miről beszélnünk.

-          Szerintem van miről! Nem én csókoltalak meg téged! – fakadtam ki magamból.

-          De mégis visszacsókoltál! – nézett a szemembe.

-          Igen, mivel nem tudtam hogy mit csinálok! – Elegem lett belőle. Felálltam, de ő is felállt. Megragadta kezeimet, óvatosan magához húzott. S megcsókolt. Kezemet nyaka körül átfontam, s visszacsókoltam. 

-          És most? –suttogta bele a fülembe.

-          Mi most? – csodálkoztam.

-          Most se tudtad hogy mit csinálsz? – jelent meg az arcán egy aprócska mosoly.

~Naomi szemszöge~

-          De most tudom mit csináltam, egy idiótával csókolóztam. – borzolta meg Jade Zayn haját.

-          De helyes idiótával nem? – nevette el magát.

-          Hááát… - hallgatott el. – Inkább mondjuk az hogy nem rossz. – mosolygott Jade.

-          Szóval nem rossz? Így állunk? Jólvan Jade.. – Sértődőt be.

S ekkor Jade közelebb hajolt Zaynhez és megcsókolta. Elegem lett nem bírtam tovább nézni. Sarkon fordultam s elszaladtam. Már a női mosdó előtt is kicsordult pár könnycseppem, de amikor beértem akkor kitört belőlem a sírás. Bezárkóztam az egyik fülkébe, s itattam az egereket és azon gondolkoztam ami az előbb történt.

Nem tudhatom mióta ülök, de nem hallok hangokat a folyosón. Ezek szerint már becsöngettek. De az iskola se tudott érdekelni csak az, hogy, hogy tehették ezt velem!

-          Naomi itt vagy? – Jött egy ismerős hang az ajtó mögül.

-          Menj innen! Hagy békén! Nem vagyok rád kíváncsi! – Szipogtam.

-          De mi a baj?

-          Hogy mi a bajom? – Nyitottam ki az ajtót. – Te vagy a bajom! Barátnőmnek hittelek, és kiderült, hogy nem vagy az! Hogy tehetted ezt velem? – Tört rám ismét a sírás.

-          Szóval láttad? – Komolyodott meg Jade.

-          Igen láttam Jade! Nagyon is láttam! – Kiabáltam.

-          Sajnálom. – Akadozott.

-          Nem vagyunk többé barátnők! – Sarkon fordultam és kirontottam.

~ Jade szemszöge~

„ Nem vagyunk többé barátnők” ez vízhangzott folyamatosan a fejembe, miközben a padomra dőlve gondolkoztam. Végig gondoltam ami az utóbbi 1 órában történt, és azon tanakodtam kit is szeretek. De sehogy se tudtam eldönteni, mivel Zayn teljesen más mint Harry. De már teljesen mindegy mivel mindkettőt elvesztettem.

Észre se vettem de már utolsó órám következett. Matek. PfújL A lányok egésznap nem szóltak hozzám, biztos Naomi mesélt nekik.

-          Mis Cole! Kifáradna a táblához? – nyitotta ki a naplót Mrs. Parks.

-          De tanárnő! Ő nem is volt itt múlthéten! – védett meg James.

-          Azért kell neki a jegy. – szórt villámokat a szeméből. – Akkor kifáradna?

-          Megyek már. – tápászkodtam fel a helyemről.

Röpke 15 percet szenvedtem a táblánál, mikorra megunta és leültetett egy egyessel. Szóval bukásra állok matekból. L Az óra további részét is végig szenvedtem. De megmentett a csengő, mielőtt halálra nem untam volna magam. Feltápászkodtam a helyemről, s elindultam a teremből kifelé.

-          Héé! J várjál már meg! – futott utánam Zayn.

-          J? Milyen J? – nevettem el magam.

-          Egész nap azon gondolkoztam hogyan lehetne becézni. – karolta át a vállamat.

-          És csak ennyire futotta?

-          Hiszen te mondtad hogy idióta vagyok. – nevetett fel.

-          Mivel az vagy. – mosolyogtam rá, miközben kiléptünk a suli ajtaján és szembe találtuk magunkat Harryvel és Naomival – Zayn vedd le a kezed rólam. – suttogtam.

Egyből levette rólam a kezét és mereven bámult maga elé. Senki nem szólt semmit, de tudtuk hogy Naomi elmondta Harrynek. Az arca nem volt mérges, nem mutatatott felém semmilyen érzelmet. De legbelül tudtam hogy haragszik, és egyben csalódott is bennem. Miközben Naomi gonosz mosollyal pillantott rám, hol Zaynre.

-          Pedig nem hittem el amit Naomi mondott, de ahogy ti ketten így kijöttetek minden világossá vált számomra. – törte meg az igen kínos csendet Harry.

-          Én csókoltam meg őt. Ő nem tehet róla, nem ő a hibás hanem én. – állt elém Zayn.

Hihetetlen hogy Zayn megvédett. Nagyon is jól tudjuk hogy én is megcsókoltam őt. És az a csók teljesen más volt mint Harryvel.

-          Te akkor most őt szereted? – Nézett mélyen a szemembe Harry.

-          Na halljuk kit szeretsz! – akadékoskodott Naomi.

-          Naomi elég már! Nem elég ez most neked ami történt? – szólalt meg végre Zayn is.

Miközben a többiek veszekedtek nekem hatalmas gombóc volt a torkomba. Választanom kell kettejük között, ami egyszerűen lehetetlen. Az agyam Harryt a szívem Zaynt választotta volna. De valahogy az agyam felül kerekedett a szívemen. Most nem mondtam semmit, csak kinyújtottam a kezemet és megfogtam vele Harry kezét.

-          Tehát őt választottad? – nézett rám szomorúan Zayn.

-          Sajnálom de..

-          Őt szereted. – vágott a szavamba Zayn.

-          Minden bizonnyal mivel az én kezemet fogja! – Mondta gúnyosan Harry.

-          Látod Zayn nem éri meg vele foglalkozni. – Szólalt meg Naomi.

-          Mintha veled érdemes lenne! – Szóltam rá.

-          Ideje lenne indulnotok nem?! – Kérdezte mogorván Zayn.

-          Már megyünk is. – Karolt át Harry a csípőm.

Ott hagytuk a „társaságot” és beszálltunk Harry kocsijába. Még utoljára visszanéztem rájuk. Naomi önelégülten vigyorgott, Zayn viszont szomorúan nézett utánunk, de elkapta a fejét mikor látta hogy nézem. Némán leült a földre s fejét a tenyerébe temette. Tudom nagyon megbántottam, és biztosan nagyon utál. De.. de, nem erre nincs mentség! Összetörtem.

-          Harry! Állj meg! – ütöttem meg, s hirtelen hatalmasat fékezett.

Kiszálltam a kocsiból, becsaptam magam mögött az ajtót. Erre Zayn is felkapta a fejét. Elkezdtem felé futni, Zayn erre felállt és elindult elém. Amikor végre találkoztunk, gondolkodás nélkül megcsókoltam. Először nem tudta mire vélni, de visszacsókolt.

-          Ez mi volt? – szólalt meg mikorra már abbahagytuk.

-          Ez egy búcsúcsók. – néztem a gyönyörű szemeibe.

-          Azt mondtad az idiótákat szereted, és nem engem választottál. – mosolyodott el fanyarú arccal.

-          Igen, és elhiheted hogy tőlük a legfájdalmasabb megválni.

-          Akkor miért teszed?

-          Mert ha most nem tenném később jobban fájna.

-          Én sosem bántanálak meg. – Az egyik kósza tincset a fülem mögé rakta.

-          Ezt nem tudhatjuk Zayn.

-          Szóval nem bízol bennem?

-          Én nem ezt mondtam.

-          De erre gondoltál mi?

-          Nem Zayn nem! Nem tudhatjuk mi lesz később velünk, s tudom hogy könnyen beléd fogok szeretni. És az a szakítás jobban fájna mint most.

-          Ennél jobban nem fájna.

-          Zayn é.. – nem volt időm befejezni a mondatott mivel megfogta két kezével a fejemet letörölte könnyimet az arcomról.

-          Kérlek ne sírj! Ez az idióta örökké várni fog rád. – nyomott egy puszit a fejemre. – Menj már Harry vár rád! – Engedett el karjai közül.

-          De Zayn félek, félek ha elmegyek soha többé nem látlak.

-          Ne félj! Hiszen Harryvel egy házban élek, és egy suliba is járunk. – nevette el magát.

Ezen akaratlanul is elmosolyodtam és lassan elindultam vissza Harryhez.

-          Hé J! Ha bármi van erre az idiótára számíthatsz! – kiabált utánam Zayn.

-          Ajánlom is! – fenyegetőztem a mutatóujjammal.

Visszabaktattam a kocsihoz, s beszálltam.

-          Bocsánat Harry, de erről nem tudok most beszélni. – szólaltam meg mielőtt feltette volna az első kérdését.

Némán biccentett egyet a fejével jelezve hogy megérti a helyzetem. Az úton senki nem szólalt meg, lélegzetvisszafojtva figyeltük a mellettünk elhaladó embereket. Harry hirtelen benyomta a féket, és felém fordult.

-          Jade, köszönöm!

-          Mit Harry? – csodálkoztam.

-          Hogy engem válaszoztál.

-          Ezen mit köszönsz? – nevettem el magam. – Én téged szeretlek Harry. – mosolyogtam.

-          Akkor miért vagy ennyire letörve?

-          Mert, félek hogy Zayn megbántana, és tudom hogy te nem fogsz.

-          Nagyon is jól tudod! – hajolt közelebb hozzám Harry.

Egyre közelebb és közelebb jött, míg végül ajkaink találkoztak. Ez a csók teljesen más volt mint Zaynel.

1. Matek 5/1 Miért utál a tanár? L
2. Búcsúcsók 5/1 Hiányozni fogL
3. Harry 5/4 Szeretem de… L
4. Naomi 5/1 Utálom!! Pfúj L

9. rész

~1 hét múlva~

Szeptember 14., Vasárnap

-          Nagyon vigyázzatok magatokra lányok! – ölelt meg minket Becca.

-          Vigyázzunk, ígérem. – feleltem.

-          Akkor 1 hónap múlva találkozunk. – jött oda anya megölelni minket. Ugyani is ő itt marad, itt kell maradnia.

-          Akkor 1 hónap. – fogtam meg a bőröndömet s indultunk a repülő felé. Most nem magángéppel repülünk, túl kockázatos lenne.   

Elismerem, hiányozni fog New York, hiszen a családom mind itt él. Anya,Apa,Becca,Tomas, Zoé. A családom, remekül telt ez az egy hét, sok új emberrel találkoztam. De legjobban Zoénak örültem. Egész héten szint csak én vigyáztam rá. Annyira aranyos. Alig várom hogy leteljen az 1 hónap, s újra láthassam őket.

-          Jade! – nézett rám a húgom miközben elfoglaltuk a helyünket a gépen.

-          Igen?

-          Nem szeretnék haza menni. – nézett rám boci szemekkel.

Nem válaszoltam rá semmit, csak szorosan magamhoz húztam. Szerintem ez az 1 hét alatt közelebb kerültünk  egymáshoz. Sokkal.

-          Én sem, én sem Holly. – engedtem el.

Rám pillantott majd elmorzsolt pár könnycseppet. Sosem láttam még igazából Hollyt sírni. Ő túl „erős” ahhoz, hogy ő sírjon. Nem sokszor nyílik meg az emberek előtt, igazából még előttem sem. Amióta anyáék elköltöztek azóta nem is sokat beszélünk. Minden megváltozott azóta…

„- Kedves utasaink! A felszállást hamarosan megkezdjük, kérjük kapcsolják be a biztonsági öveket! Köszönjük” – szólalt meg a légiutaskísérő.

Szófogadó utasokhoz hívően bekapcsoltuk az öveket, s hamarosan meg kezdtük a felszállást. Imádom azt az érzést amikor szinte a gyomrom a nyakamban van. De nem tartott sokáig, utána kikapcsolhattuk az öveket, s mozoghattuk. Én személy szerint inkább zenét hallgattam. Vagy aludtam, mikor mit.

~

-          Jade, Holly. De jó hogy itthon vagytok. – ölelt meg minket Emma.

-          Szia Emma. – köszöntünk.

-          Na és milyen volt? – kérdezte.

Holly elkezdte elmesélni az egész nyaralást, ezért inkább otthagytam őket, S mentem a szobámba kipakolni. A lépcsőn kicsit nehéz volt felcipelni a bőröndöm de megoldottam. Legszívesebben ledőltem volna az ágyamba s csak aludtam volna, de nem lehetett. Hiszen a csajok 6-ra jönnek hozzám. Addigra lekell fürdeni, hajat mosni, megszárítani, felöltözni, s rendbe kell rakni a szobám. De a szoba rendberakását áthelyeztem holnapra, s gyorsan elmentem fürödni. Kb 1 óra alatt rendbe raktam magamat, s lementem enni valamit. Pont mire befejeztem akkora megszólalt a kapu csengője, ami azt jelentette hogy megjöttek a lányokJ Már annyira hiányoztak, jó lesz őket újból látni.

-          Jade!! – ugrott a nyakamba Sophie.

-          Sziasztok. – köszöntem s közben próbáltam lehámozni a nyakam köré tekeredett Sophie kezeit.

-          Szia Jade. – köszönt végül Sam is.

-          Hát Naomi? – csodálkoztam.

-          Ha bemehetünk elmondjuk. – nevettek.

-          Persze gyertek. – invitáltam beljebb őket, majd helyet foglaltunk a nappaliba.

-          Hát tudod hogy a bálba Zayn elhívta Naomit. S azóta szóba se lehet vele állni, mostanában a   plasticokkal barátkozik. S elviselhetetlen, állandóan kibeszél minket, de úgy hogy halljuk miről beszélnek, egyszóval katasztrófa. – kezdett mesélni Sam.

-          Plusz azt hazudja mindenkinek hogy együtt van Zaynel. Persze nincsenek együtt mivel beszéltem Zaynel. – vágott közbe Sophie.

-          Meg persze annyira ragad rá hogy le se lehet róla vakarni. – nevettet Sam.

-          Akkor jó hetetek volt. – mosolyogtam.

-          Igen nagyon jó, de neked tuti borzalmas volt. – nevettek.

-          Tényleg elég rossz volt. – nevettem én is.

-          Akkor mesélj mi volt benne a „rossz”.

Elmeséltem az egészet Vasárnaptól kezdve. ( Persze ők tudják hogy hol voltam, mindent tudnak rólam, s a családomról) Az ajándékokat is átadtam nekik, aminek nagyon örültek. Csak egyedül Naominak nem tudtam átadniL Pedig annak ellenére neki is vettem egy cuki ruhát. De ha ő ilyen a barátaival akkor meg sem érdemli hogy költsek rá.

~

Átsétáltam a szobám másik falához, s elkezdtem nézni a rajta található közös képeinket. Ő volt a legjobb barátom, neki mindent elmondhattam, sose vágott át. Mindig őszinte volt. S pont egy fiú miatt dobja el a barátságunkat, hát köszönöm szépen akkor, nem kérek belőle többet. Még egy picit néztem a képeket, kedvencem közülük mikor majom pofát vágunkJ

Pár könnycsepp lefolyt az arcomon, de nem is szomorú voltam, hanem inkább mérges. Nem gondolkoztam, nem gondoltam a következményre de letéptem a falamról a képet s szanaszét téptem. Annyira elöntött az adrenalin hogy bepattantam a kis wolksvagen bogaramba s utnak indultam. Egyenesen a fiúk házához. Gázt tövig benyomtam, s gőzerővel száguldottam. Nem tartott túl sokáig mire odaértem, hiszen maximum sebességgel száguldottam. Kiszálltam a kis kocsimból s az ajtó felé vettem az irányt. Első csengetésre kinyitotta Liam az ajtót.

-          Hol van? Hol van az a szemétláda? – mordultam rá.

-          Ha Harryt keresed nincs itthon. – csodálkozott.

-          Nem őt, Zaynt. – morogtam.

-          Az emeleten van.

„ Az emeleten van” Ez a mondat vízhangzott a fejembe. Eltoltam az előttem álló Liamet az ajtóból, s fölcsörtettem a lépcsőn.

-          Zayn hol vagy? – kiabáltam.

Nem kellett sokat várnom az ajtaja előtt, 2 perc múlva az ajtóban megjelent egy félmeztelen, kócos hajú Zayn.

-          Zayn hogy tehetted ezt? – ütöttem meg a mellkasát.

-          Még mi a francot? – csodálkozott.

-          Miért kell neked Naomival kavarnod? – folytak le a könnyeim.

Zany nem válaszolt semmit, behúzott a szobájába, becsukta mögöttem az ajtót. S megfogta két kezével a fejemet, egy mozdulattal letörölte az összes könnycseppet az arcomról.

-          Nem kavarok vele, én mást szeretek. – súgta a fülembe.

Olyan különös érzés töltötte el a testemet, nem tudom hogy öröm, vagy szomorúság volt. De a szőr is felállt a kezemen.

-          Kit szeretsz? – toltam el a fejét úgy hogy a szemébe tudjak nézni.

-          Titok. – jött egyre közelebb.

Alig 2centi volt már a fejünk között, becsuktam a szememet, s éreztem hogy az ajkai az enyémre tapadnak. Lassan csókolt, de tele volt érzelmekkel. Kezét egészen a fenekemig csúsztatta. Felemelt a földről, átkaroltam a lábammal a derekát, s hozzá nyomott a falhoz. Óvatosan levette rólam a pólómat, majd az övétől is megszabadultunk.

-          Zayn n..ne nem szabad. – nyögtem ki.

-          Miért? – nézett rám értetlenül.

-          Mert én Harryt szeretem. – engedtem el a lábammal.

-          Szóval Harry… - Eltolt magától, majd lerakott a földre.

Igazából testem minden egyes porcikája kívánta őt, de nem szabad, nem lehet kísértésbe esni. Nekem ott van Harry, én őt szeretem, na jó Zaynt is de neki ott van Naomi.

-          Jade! Itt vagy? – hallottam Harry rekedtes hangját az ajtó mögül.

Zaynel össze néztünk, majd gyorsan felkaptuk a pólónkat, rendbe szedtük magunkat, s ajtót nyitottunk. Valahogy kimagyaráztuk magunkat a helyzetből, s Harry elhitte, minden szavamat elhitte. Pedig kb 5 perce majdnem lefeküdtem a legjobb barátjával, nem ez nem én vagyok! Nem szerethetek 2 fiút!

-          Ilyen állapotban nem vezethetsz! Haza viszlek. – szólalt meg a mögöttünk álló Zayn.

-          Nem kell köszönöm, haza találok. – válaszoltam.

-          Tényleg így nem vezethetsz,  haza viszlek, vagy ha nem akarod akkor itt kell aludnod!

-          Akkor itt alszok. – vágtam rá egyből.

-          Engem nem zavar . – vágott közbe Louis.

-          Akkor itt alszol. – ölelt meg Niall.

Hogy hogyan kerültek ide azt nem tudom, de végül beadtam a derekamat s itt aludtam. Kicsit filmeztünk s utána elfoglaltam a vendég szobát, s álomra hajtottam fejemet.  

1. Itthon 5/5 Már hiányzott J
2. Harry 5/5 Olyan édesJ
3. Zayn 5/1 Majdnem lefeküdtem veleL
4. Iskola 5/2 Már előre félek L

8. rész

Szeptember 8., Hétfő

Kellemes meleg levegő simogatta bőrömet, nap sugarai sütöttek a szemembe mikor kinyitottam azt. Teljesen megbabonázott ez az érzés, Angliába még nem éreztem ilyet. Elvégre itt melegebb is van mint ott.

-          Jade hercegnő! Kinyitnád az ajtót? – hallatszott az ajtó mögül egy régi jól ismert hang.

Lábamat belehelyeztem kis szőrös mamuszomba, felkaptam magamra egy köntöst s kicsoszogtam az ajtóig.

-          Rebeca!! – ugrottam nővérem nyakába.

-          Jó, elég. Nem kapok levegőt. – nevetett s közben próbálkozott kiszabadulni a karjaim közül.

-          Bocsánat, csak olyan rég láttalak. – mentegetőztem.

-          Igen, mivel lusta vagy lejönni. – sértődőt be. – Na de gyere már velem, beszeretnék neked mutatni valakit.

-          Felöltözhetek?

-          Nem, nem kell. Na gyere. – fogta meg a karom.

A köntöst még jobban összehúztam magamon, s követtem a nővéremet. Egészen egy másik szobáig vezetett.

-          Halkan! – suttogott Becca.

Bólintottam, majd követtem a szobába. Ahol egy aprócska kis ágy volt, benne egy ici-pici kisgyerek. Annyira tökéletesnek látszott. Lehetett látni ahogy levegőt vesz, olykor a takaró kicsit feljebb emelkedett.

-          Jade, beszeretném mutatni az életem értelmét, ő ott Zoé.

-          Akkor ezek szerint ő az unokahúgom? – néztem a gyönyörű kis teremtést.

-          Igen. – közelebb lépet hozzám majd megölelt.

Eddig nem tudtam hogy miért jöttünk ide, hiszen sose szoktunk Angliából elmenni, legalább is én s Holly. De mostmár biztosra tudom, emiatt a kis picurság miatt kellett eljönnünk, Angliából. Ami nagyon meglepő hogy Becca egy szóval se mondta hogy terhes. Sőt azt se mondta hogy van valakije.

-          Őő Becca, Zoé kitől van? – néztem rá meglepetten.

Ahogy kimondtam az ajtó kinyílt. Egy magas, öltönyös, megborotválkozott férfi lépett be a szobába.

-          Jade, had mutassam be Zoé apukáját. Ő itt Tomas, Tomas ő itt Jade. – mutatott be egymásnak minket.

-          Örvendek a találkozásnak Jade. – nyújtotta felém a kezét.

-          Úgy színt. – fogadtam el a kéznyújtást. Puha, gyenge, de mégis valahogy férfias keze volt. Pont olyan pasi volt akit Becca mellé eltudtam képzelni. – Na de én nem zavarok, megyek felöltözök. S majd találkozunk.

-          Fürdőruhába gyere!! – kiabált utánam Becca.

~

Kiszálltam a zuhanykabinból, s keresgélni kezdtem hogy mit vegyek ma fel. Igyekeznem kellett hiszen 10 perc múlva a medencénél kell lennem. Szóval ha már New Yorkba vagyok akkor felveszem a NY feliratú pólómat, egy farmernadrágot, s egy fehér fürdőruhát. De a megérzéseim azt súgták vigyek magammal egy másikat is, ezért egy leopárd mintásat a táskám mélyére süllyesztettem. Hajamat kontyba összefogtam, s már indulhattam is.

(Eközben otthon)

~Zayn szemszöge~

-          Srácok akkor most felhívjam? De ha megzavarom valamibe? – kérdezte Harry.

-          Harry légy férfi, s hívd fel! – utasított Liam.

-          Igen Harry hívd fel! – szólalt meg Niall, s Lousi egyszerre.

-          Ne hívd fel. – mondtam alig hallhatóan.

De nem kellett hangosan beszélnem ahhoz hogy meghallják. Hirtelen Harry megállt, ugyanis folyamatosan körbe-körbe járkált, s rám összpontosított. Majd végül a többiek is felkapták a fejüket, mire felfogták hogy mit mondtam.

-          S miért ne hívjam fel? – nézett a szemembe Harold.

-          Figyel Harry. – álltam fel mellé, s megérintettem a vállát. – Lehet hogy alszik, vagy a családjával van. Inkább dobj neki egy sms-t. – folytattam.

-          Hogy ez nekem nem jutott eszembe!! – csapta meg a tarkóját.

Harry sarkon fordult majd kiviharzott a szobából. Gyorsan előkaptam a telefonomat, majd felszaladtam a szobámba. Elkezdtem Jade számát tárcsázni, kicsöngött de nem vette fel. Kicsit elszomorodtam. De ha nekem nem vette fel akkor Harrynek seJ

-          ZAYN!! Akarsz Jaddel beszélni? – rontott be a szobámba Harry.

-          Mert vele beszélsz? – csodálkoztam.

-          Igen. – mosolygott. – Akkor beszélsz vele?

Időm se volt válaszolni már a kezembe tolta a telefont. S könyökkutya pofival nézett rám.

-          Zayn? – szólalt meg a telefon másik végénél lévő fél.

-          Szia Jade, milyen mamádnál? – kérdeztem.

-          Hát egész jó, de kicsit fárasztó. – ásított egyet. – S milyen az iskola?

Szörnyű, borzasztó, rémes, nélküle unalmas is. Sőt amióta nincs itt azóta nem is voltam suliba. Naomi is úgy ragad rám mint a pióca. De semmi képen nem akar leszállni rólam. Egy nap 100 üzenetet küld, 99x hív. Teljesen megbántam az, az éjszakát. Csak egy este volt, többet nem akarok. Kivéve ha Harry és Jade ös..össze…összejönnek. Akkor nekem végem, vége az életemnek. Egyáltalán minek hoztam én haza? Jobb lett volna elmenni valahová kajálni, s akkor most velem beszélgetne, én csókolnám, én ölelném, s csak én szeretném!!

-          Zayn itt vagy még? – hallottam angyali hangjait.

-          Jaj igen, bocsi. Csak kicsit elkalandoztam. Amúgy jó az iskola, nagyon. – füllentettem.

-          Annak örülök, de mostmár megyek alszom. Szia Zayn. Szép álmokat. S megüzennéd Harrynek hogy puszilom?

-          Persze meg. Szia Jade. Álmodj szépeket. – majd átadtam a telefont Harrynek.

~ Jade szemszöge~

~Persze meg. Szia Jade. Álmodj szépeket.~

Örültem hogy tudtam beszélni Harryvel, de annak is hogy Zaynnel. Jó volt hallani a hangjukat.

-          Hercegnő! Át tudnád küldeni a képeket amit ma csináltunk? – jött be a szobámba Becca.

-          Persze, foglalj helyet.

Kb 5 perc alatt sikerült neki átküldenem a képeket, pedig nem értem hogy miért hiszen nem szabad felrakni sehová, akkor kicsit lebuknánk hogy nem is a nagyinál vagyunk. De benne bízokJ

-          Amúgy kivel beszéltél? – kíváncsiskodott.

-          Csak osztálytársaimmal. – füllentettem.

-          S az osztálytársaid nem véletlenül a One Direction fiúbandába vannak benne? – nyomott elém egy képet, amivel éppen csókolózunk Harryvel.

-          Ez nem lehet igaz! – fakadtam ki.

-          Akkor kezdj szépen beszélni húgocskám.

Az egészet elmeséltem az elejénél fogva, minden kis részletett. Zaynt, Harryt, az egész One Directiont, a bált, szóval mindent. Kb olyan hajnal2-ig felvoltunk s csak beszélgettünk, elvégre rég láttuk egymást. Elmesélte Zoét, Tomast, meg hogy mi történt vele az elmúlt években. Mindent kiveséztünk, sőt még a húgunk is Holly is csatlakozott a mi kis „gyűlésünkhöz” Ő is beszámolt pasi ügyekről, meg hogy irigyel szóval ilyenek. Csajos kis este voltJ

Medencéztünk, sőt még wakeboardoztam is:)

1. Becca 5/5 már nagyon hiányzott. L
2. Tomas, Zoé 5/5 Tomas nagyon kedves, és Zoé valami tündéri. J
3. Családi nap 5/5* Jó volt együtt látni a családot. J
4. Wakeboard 5/4 csak az első leesésem fájt. J
5. Harry 5/1 Hiányzik!! L
6. Zayn 5/1 Nem értem mi van vele…