Október 5., Szombat
Húú már elég régen nem írtam, de
nem történt velem semmi érdekes. Harryvel minden sínen van, sőt már Liam
szerint együtt vagyunk. Tényleg nagyon örülök, de..de hiányérzetem van.
Pontosabban hiányzik valaki, s attól félek az a valaki Zayn. Vele a
kapcsolatom, már ha ezt nevezhetem ennek, nincs. Nulla. Zéró. Eleinte próbáltam
vele beszélni, de Harry úgy nézett minket mint aki rögtön kitépi a haját. A
házban minden mozdulatomat figyelte, nehogy beszélni tudjak vele. Szóval
felhagytam a próbálkozásokkal. De ő sem kereste a társaságom akkor én miért
keressem? Pedig ő vallót nekem szerelmet, ő csókolt meg, ő tette tönkre a
kapcsolatomat Naomival, ő tette tönkre az iskolában is a maradék jó hírnevemet,
és igen őt is szeretem még midig. Jaj L
-
Jade!! – visított a
fülembe Louis.
-
Mi az? – csodálkoztam.
-
Öltözz! Megyünk kicsit kirándulni. – világosított fel
Liam.
-
Hová?
-
Vidámparkbaaa!! – ugrándozott Niall.
-
Komolyan? – sipákoltam.
-
Igen, ne de menjél. Mi már kész vagyunk. – mutatta meg
magát Louis.
-
Zayn? Nem jön? – néztem végig a srácokon.
-
De majd később utánunk jönnek. – mosolygott Harry.
Jönnek? Mi ez a
többes szám? Biztos csak valami haverját hozza. Mármint nagyon remélem. De ha
nem? Mi van ha barátnője van? Tudtam hogy egyszer túlfog rajtam lépni, de hogy
ilyen hamar. Arra nem voltam felkészülve. És pont most? Most amikor végre jól
éreznem magam, ugyanis még soha nem voltam vidámparkban, erre jönnek ők. És
mindent elrontanak.
-
Oda! Az Óriáskerékre üljünk fel! – ugrándozott Niall.
-
Niall! Zaynéket meg kell várnunk! Már ott jönnek. –
mutatott egyenesen Liam.
Fejemet egyből abba az irányba
fordítottam. A szám tátva maradt. Zayn és egy lány tartottak felénk,
összekulcsolt újjakkal. A lány GYÖNYÖRŰ volt. Csupa nagybetűkkel.
-
Sziasztok! – köszönt Zayn. – Ő itt Lucy. – mutatta be a
mellette álló lányt.
-
Lucy!! De rég láttalak! – ölelte meg Louis.
-
Sziasztok. – intett egyet.
-
Ne aggódj, te szebb vagy. – dörzsölte meg a kezemet
Eleanor. ( Vele is nagyon jól összebarátkoztam)
-
Nála? Na azt kétlem. – szomorodtam el.
-
Mert szerinted mi benne a szép? Hogy eljön a
vidámparkban miniszoknyába? Vagy tán hogy van melle?
-
Eleanor! Felülünk az óriáskerékre? – rángatta el
mellőlem Louis.
-
Jade? – fordult felém Harry.
-
Pisilnem kell, nem bírnám ki a menet végét. – próbáltam
mosolyogni.
-
Biztos? – nézett a szemembe.
Némán biccentettem egyet a
fejemmel s elindultam megkeresni a mosdót. Egész utón Lucyn és Zaynen kattogott
az agyam. Nem hittem a szememnek mikor megláttam őket, ő annyira szép én meg
hát … Sokkal jobban illik hozzá. Könnyeimmel küszködve léptem be a mosdó
ajtaján. Üres volt. Teljesen üres. Remek itt is egyedül voltam. Mosdókagyló
fejé hajolva megmostam kicsit langyos vízzel az arcomat. Próbáltam eltüntetni
azokat a jeleket amik elárulnának hogy sírtam. Vettem egy mély levegőt majd
kimentem. Legnagyobb meglepetésemre Zayn támasztotta a falat. Amint meglátott
ellökte magát a faltól s elindult felém. Valami furcsa érzés telepedett le a
hasamba Szeptember 1. óta ami most életre kelt. Valami nagyon furcsa, ja igen a
pillangók. Hasamban a pillangók úgy repdestek, hogy szabály szerűen tériszonyom
lett.
-
Azt hittem sosem jössz ki. – mosolygott rám.
-
Bocs, csak sokan voltak. – füllentettem.
-
Hát én senkit nem láttam bemenni meg kijönni de
rendben. – huncutul mosolygott.
-
Másik oldalt jöttek. – fürkésztem a cipőm orrát. – De
nem lényeg. Miért vagy itt? – néztem fel rá. – Nem az újdonsült barátnőddel
kéne lenned?
-
Szóval ez a baj! Jade, nem gondolhattad komolyan hogy
én minig várni fogok rád. Harryt választottad! Megértettem! Igaz nagyon fájt!!
De tovább tudtam lépni Lucy segítségével. Boldognak kéne lenned Harryvel!! Nem
pedig velem foglalkoznod! – rivalizált rám.
-
Boldog vagyok! – emeltem fel a hangom.
-
Tudod nagyon gyerekes tudsz lenni néha. Elhiteted
magaddal hogy Harryt szereted, de nem igaz!! Te is nagyon jól tudod. –
nézett rám szúrósan.
-
Elhiheted hogy én Harryt szeretem! – üvöltöttem rá.
-
Akkor nem bánod hogy elhoztam magammal az egyik
gyermekkori barátomat? – nevetett gúnyosan.
-
Mit? – csodálkoztam.
-
Lucynak barátja van.
-
Akkor miért fogtad a kezét?
-
Nehogy elvesszen.
-
De akkor miért mondtad hogy továbbtudtál lépni rajtam
az ő segítségével?
-
Azért mert rengeteget beszélgettem vele! És
elfelejtettelek. Teljesen.
-
Hogy érted azt hogy teljesen?
-
Végre megvagytok!!! – kiabált Niall mögöttünk.
-
Jaj, már mindenütt kerestünk titeket. – ölelt át
hátulról Harry.
-
Pedig nem bújtunk el. – mosolyogtam. – Amúgy én még be
se mutatkoztam. Jade vagyok. – mosolyogtam Lucy felé.
Rám mosolygott majd Zayn felé
pillantott. Ilyen „ő az a Jade?” „ őt szereted?” pillanatok voltak. Zayn amikor
észrevette hogy őket nézem csak megrántotta a vállát.
-
Srácok én hazamennék. – vakartam meg a tarkóm.
-
Hazaviszlek! – szólalt meg Harry.
-
Nem köszi, hívok egy taxit. Legyetek még. – nyomtam egy
puszit Harry szájára majd mindenkitől elköszöntem.
Hazaérve
ledobtam a táskámat, s felszaladtam a szobámba. Egyszerűen nem értek semmit.
Miért zavar engem Lucy? Miért? Csak egy valaki tud válaszolni a kérdésimre, csak
ő. Előkerestem a telefonomat s tárcsáztam.
-
Figyelj tudom, nagyon is tudom mennyire utálsz,
gyűlölsz. De nem tudtam, hogy tetszik neked. Ha tudtam volna mindent másképpen
csinálok. És igen még is hozzád fordulok tanácsért, mivel nem tudok máshoz,
elvégre 14 év barátságot nem lehet csak úgy eldobni. Én többre értékelem a
barátságunkat ennél. Sokkal többre.
-
10 perc múlva nálatok?
-
Jó.
Életem egyik
leghosszabb 10 perce volt, sőt biztos volt az 11 is. De megérkezett a
megmentőm.
-
Először is nem vagyunk barátnők, még minig utállak. De
14 éven keresztül te is minig meghallgattál engem szóval itt az ideje
viszonoznom. – huppant le mellém az ágyba.
-
Neked is szia Naomi. – mosolyogtam rá.
-
Kezdenéd? Nem érek rá egész nap. – nézett rá az órájára.
-
Akkor elkezdem. – vettem egy mély levegőt. – Az a
helyzet, hogy szerintem már nem szeretem Harryt. Mármint persze szeretem csak
nem úgy mint…
-
Mint Zaynt? – vágott a szavamba Naomi.
-
Pontosan.
-
Tudod Jade, egyre szánalmasabb vagy. Hol van az a lány
akit én ismerek? Nagy ívben leszarja a fiúkat? Hol van az aki független erős nő
akart lenni? Nem akart férjhez menni, mert ő „más nevét nem viseli, nem vagyok
a tulajdona!” elvet vallotta? Mond még is hol van? Mert én sehol nem látom az
is biztos. Mellesleg elég hülye lennél ha Harryt eldobnád egy olyan fiúért mint
Zayn. Ő nem érdemel meg téged, csak kihasználna. Főleg ha megtudná…. És nem
azért mondom mert féltékeny vagyok rá! Épp elenkezőleg csak megakarlak védeni
tőle. Rajtam már sikerült „átmennie” viszont azt nem fogom hagyni hogy téged is
berakjon a gyűjteményei közé!
-
De éé.één – makogtam.
-
Nincs de én! Felejtsd már el végre! Légy boldog
Harryvel. Szeressétek egymást amíg meg nem halltok. Na ez elég nyálasra
sikeredet de mindegy.
-
Naomi! Köszönöm!
-
Ne várd el tőlem, hogy megöleljelek mert nem foglak.
-
Tudom, örülök annak hogy itt vagy.
-
Kivételes alkalom volt Jade, csak viszonoztam a
szívességedet. De már itt sem vagyok.
-
Köszönöm. – ismételtem magam.
-
Remélem azért sikerült jó belátásra bírnom. – csukta be
maga mögött az ajtót.
Hát igen ez
Naomi. Nem gondoltam volna, hogy eljön. De hát eljött, s nem hiszem hogy azért
mert szívességet tettem neki az elmúlt években. De ő rá számíthattam. S végig gondoltam
MINDENT ( csupa nagybetűvel) ami Szeptember óta bennem motoszkált. S végül arra
jutottam hogy Zaynt teljesen elkell felejtetem. Végleg. Eleinte nehéz lesz, de
sikerülni fog! Tudom hogy Naomi, Sam, Sophie mellettem állnak. Még ha nagyon
csúnyán össze is veszünk. Igazi barátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése