2.rész

2. rész

Szeptember 2., Kedd

Keddi napom tényleg könnyű, igaz hogy 7 órám van de nagyon könnyűek. Ezért nem is siettünk annyira a csajokkal az iskolába. Az iskola előtt a fiúk gyülekeztek pontosabban Will, James, Adam, s az újfiú.

-          Sziasztok! – köszöntek.

-          Sziasztok! – köszöntünk vissza.

-          De bunkó vagyok. – nevetette a az újfiú. – Zayn Malik vagyok. – mutatkozott be.

-          Akkor innen vagy ilyen ismerős. – vágta rá azonnal Sophie.

Szinte mindenki odakapta erre a fejét, s kérdően nézett rá.

-          Na ne csináljátok már. – döbbent le Sophie. – Tudjátok One Direction.

Kicsit ledöbbentem mikor meghallottam, hogy a húgom értük van oda, én meg egy osztályba járok vele. Na persze ez is az én szerencsém…

-          Lányok nem megyünk be? – hangsúlyoztam ki a „lányok” szót.

Bólintottak s bementünk. Sulibox felé vettük az irányt, szerencsére egymás mellett van a szekrényűnk.

-          Sophie volt házi franciából? – kérdezte Naomi.

Szegény Sophie nem válaszolt csak kivette a táskájából a könyvet, majd odaata neki. Ezzel Sammal eltűntek. Mi még maradtunk s beszélgettünk, mikor feltűntek a plasztikok.

-          Jade ma is túltettél magadon! – nevettek.

-          Legalább van stílusa, mellesleg tetszik a bakancsa. – szólalt meg mögöttem valaki.

Hátrafordultam s legnagyobb meglepetésemre Zayn volt az.

-          Köszönöm, de én is megtudtam volna magamat védeni. – válaszoltam egy icipicit flegmán.

Grimaszolt egyet majd elment a plasztikokkal együtt. Remek, ügyes vagy Jade! Ennél jobban be sem tudtál volna mutatkozni neki. Most egy örök életre megutál… De igaza volt tényleg jó a cipőm.

-          Hölgyeim becsengettek. – jött oda nevetve Adam. ( Adam Sophie barátja)

-          Megyünk, megyünk. – válaszolt Soo.

Első órám Francia volt. Szeretnem mert szép nyelv de a kiejtésem egyszerűen pocsékL

-          Na akkor az első felelőnk az évben nem más mint… - hatásszünet. – Jade Cole. – folytatta.

Becsuktam a füzetemet, lesütött fejjel felálltam.

-          Akkor felrakok 5 kérdést, s amennyi jó válasz, olyan jegyet kapsz.

Elhangzott az első válasz, s nyekkeni sem tudtam, még a kérdést sem tudtamL Ekkor egy nagyon halk alig halható válasz jött mögülem. Jött a következő kérdés s a következő válasz. Rémes volt a kiejtésem de ötöst kaptam.

-          Köszönöm. – fordultam hátra Zayn felé aki csak megvonta a vállát.

Tudtam hogy megharagudott de hát énis megtudtam volna magamat védeni!! Kinyitottam a füzetemet s szorgosan jegyzeteltem. Teltek múltak az órák, olyan gyorsan hogy már az utolsó előtti óra jött az Ének, szeretem az éneket. Lehet azért mert jó a hangom, vagy a tanár miatt de szeretemJ

-          Jó napot gyerekek! – köszönt Mrs Roze.

-          Jó napot! – jött az egyhangú válasz rá.

-          Nagyon nagy megtiszteltetés hogy én taníthatlak téged énekből Zayn. – mosolygott rá. – S persze téged is Jade. – mondta amikor meglátta az arckifejezésemet.

-          Nem is mondtad hogy tudsz énekelni. – bökött hátba ismét Zayn.

-          Nem kérdezted. – válaszoltam.

Na jó ez most tuti hogy ismét szarul esett neki, de tényleg nem kérdezte. Azért nem mehetek oda minden emberhez dicsekedve hogy tudok énekelni. Egész órán zenét hallgattunk pontosabban One Directiont Zayn miatt. Aki egy cseppet sem figyelt rá, sőt senkire. Telefonon smsgetett valakivel. Eljött az utolsó óra, de amilyen hamar jött olyan hamar el is ment, hamar eltelt a napJ

-          Jade merre mész haza? – kérdezte Zayn.

-          Fel a dombon. – válaszoltam.

-          Akkor gyere hazaviszünk. – invitált be  a kocsiba.

-          Köszi nem kell, nem törik le a lábam 30perc sétától. – válaszoltam.

Nem reagált rá semmit csak vágott egy furcsa fejet, majd beszállt a kocsiba s elmentek. S ott maradtam egyedül, teljesen egyedül. Ugyanis a csajoknak ilyenkor van rajzszakkör, olvasószakkör, táncszakkör is. Szóval Keddenként egyedül kell hazamennem. Fél óra alatt haza is étem, igaz hogy nem tört le a lábam, de elfáradtam. Jobb lett volna elfogadni. De majd legközelebb.

-          Mis Cole,  a szülei pénteken érkeznek. – szólalt meg Emma a takarítónőnk.

-          Rendben, köszönöm. – válaszoltam.

Anya üzletasszony, apa meg a cégnél van New Yorkban szóval ezért nincsenek itthon. Csak 2 hetente jönnek haza, akkor is hétvégére. Azt mondták ha elvégzem az iskolát akkor felköltözünk. Megcsináltam a leckét, s böngésztem a világhálót. Igazából csak az érdekelt hogy Zayn bekövetett-e twitteren de nem L Olvastam egy kicsit, de inkább jobban láttam ha alszok.

1. Francia 5: 5/5 Zayn segítségével de 5 lettJ
2. Menza: 5/2 Pocsék volt, még hajszálat is találtam benneL
3. Zayn 5/4 cuki hogy megakart védeni, de énis megtudtam volnaJ
4. Elárvulva 5/5 Kristin Cast nagyon jó íróJ

1. Kezdetek:)

1. rész

Augusztus 31., vasárnap

-          Holly kikapcsolnád ezt a szart? – dühöngtem.

-          Kedves Jade, ez nem szar. Ez One Direction. – oktatott ki a húgom.

-          Akkor legalább vedd halkabbra. – utasítottam.

14 éves húgom van még jóhogy megvan örülve ezért a szarérét jaj bocsánat One Directionért. Nem tudom hogy lehet őket szeretni hiszen olyan nyálas és fúj.

-   Jade! Megvan minden cuccod holnapra? – kérdezte anya.

- Igen persze. – zártam magamra az ajtómat.

Holnap kezdődik az iskola, 11.lettem furcsa, de legnagyobb vágyam hogy végre elmehessek ebből az iskolából. Szinte az összes gimis film arról szól hogy mennyire jó meg stb. Pedig nem jó, mint Általánosba is klikkesednek az emberek, de ami gimibe van az már durva. Vannak „menők”, gyíkok, rockerek, hippik, és persze mi a barátnőimmel. Mi egyik klikkhez sem tartozunk. Különböző stílusúak vagyunk, ami minket nem zavar  hiszen az a jó ha különbözőek vagyunk nem tömeggyártmány.  De a „menőket” igenis zavarja állandóan szétakarnak minket szedni, de sosem sikerül nekik. És ez cool.:)

-          Jade beengedsz? – szólalt meg egy számomra jól ismert hang.

-          Sam! – ugrottam a nyakába. – Milyen volt a nyaralás? – ültünk le az ágyamra.

-          Nagyon szép, s fárasztó. – dőlt ki mellettem.

Sam az egyik legjobb barátnőm, a nyári szünet nagy részét Párizsban töltötte az apukájánál. Igen a szülei elválltak.

-          Nézd hoztam neked valamit – matatott a táskájában.

-          Ez nagyon szép! Köszönöm Sam! – öleltem meg.

Nyakláncot kaptam tőle ami az Eiffel tornyot ábrázolta. Nagyon cuki hogy gondolt rám, főleg hogy nyakláncot hozott mivel imádom őket!

Még pár órát beszélgettünk, képeket mutogatott, elmesélte hogy találkozott Justin Bieberrel, telefonszámot cseréltek meg hasonlok. Nagyon örültem neki hogy ennyire jól telt neki a nyara. Ellentétben az enyémmel, én pótvizsgára tanultam. Hülye matek, útálom fújL  Kíváncsian várom mi lesz holnap, de azthiszem kicsit félek is.

Szeptember 1., Hétfő

-          Jade Cole! Ideje lenne felkelni! – húzta el a függönyöm anya.

Hétfő, remek kezdődik minden ellőről, megaláztatások, megszégyenítések remek! Már nem is várom annyira mint tegnap. 10 perc alatt sikerült felöltöznöm, amivel persze rekordot döntöttem. Általában 5-6 perc mire elkészülök, de az végülis tavaly volt.

-          Itt van Sophie, és Sam. – szólt a húgom.

Felkaptam magamra a táskámat s már a házban sem voltam.

-          Csajok! – öleltem meg őket.

-          Jade! Jade! Nézzd mi kaptam! – húzta elő karkötőjét Sophie.

-          Samtől kaptad? – mosolyogtam.

-          Igen tőlem. – válaszolt.

Lebaktattunk a dombon, s már úton is voltunk az iskola felé. Sophie s Sam az egész utat végig beszélték, én meg csak sétáltam, mosolyogtam mellettük mint egy retardált. Fogalmam sem volt hogy miről beszélnek és ez számomra ciki voltL Valami új fiúról beszélhettek de annyira nem izgatott inkább bedugtam fülembe a headsetett s elindítottam egy zenét.

-          Megjöttünk! – ugrándozott Sophie.

Igen ő szeret iskolába járni, őt mindenki szeretni. Még a „menők” is. Felkocogtunk a lépcsőn s vártuk a 4. tagot, Naomit. Ő általában mindig mindenhonnan elkésik. SzegényL

-          Naomi! – ugrott a nyakába Sam. ( szó szerint beleugrott a nyakába.)

-          Sziasztok. – köszönt, majd közelebb lépet s megölelt.

-          Csajok egy képet! Az első iskolai tanítás nap emlékére. – könyörgött Sophie.

Nagy nehezen de beleegyeztünk mindenki, mindenkivel csinált egy képet. Nekem csak az tetszik amikor Naomival vagyok, ott nem annyira gáz a fejem.

Csak vicsorítok, mint egy pitbullJ De sebaj.

-          Hölgyeim becsöngettek! – szólelt meg Mrs Parks.

-          Elnézést megyünk már! – válaszolt Naomi.

Belépve az iskola ajtaján olyan érzés volt mintha egy nyüzsgő méhkasba léptünk volna be. Egymás szavába vágva mesélték el a nyári élményüket. Nevetséges volt látni mennyire próbálnának menőnek tűnni. Ezért párszor el is mosolyodtam. Suliboxomból kivettem fizika felszerelésem s a terem fellé vettem az irányt.

-          Jade! – nevem hallatán libabőrős lettem, főleg hogy a legutáltabb ember mondta ki a nevem.

-          Lexi. – fordultam hátra s próbálta mosolyogni. De inkább megint vicsorogtam mint mosolyogtam.

-          Nyarat a négy fal társaságával töltötted? Olyan fehér lettél mint ők. – majd nevetve elmentek mellettem.

Tény hogy nem voltam nagyon sokat kint, de akkor sem vagyok annyira fehér! Az osztály felé egész végég ezen bosszankodtam, nem értem hogy most mi közük van ahhoz hogy mit csináltam nyáron. 1,2,3 itt vagyok. Nyeltem egy nagyot majd beléptem az ajtón, nem érdekelte igazán őket hogy megjöttem ezért a helyemre siettem. Szokás szerint utolsó előtti pad, az ablak felől. A helyemre nem mer senki ülni, félnek tőlem. Plussz a nevemet is belevéstem szóval az ENYÉM. Pontosan 08:00 kor kicsapta az ajtót és belépet Mr. Jones. (fizika tanárom)

                                        

-          Remélem jól telt a nyaratok, de mostmár iskola van. Tegyétek el az összes elektromos eszközt és figyeljetek rám. – utasított minket.

Nem mondhatnám hogy sokan figyeltek rá, mindenkinek az egyik fülén be a másikon kiment ez a parancs. Csak elől tették azt amire kérte őket Mr. Jones mivel elől ültek. Már javában tartott az óra amikor hirtelen kinyílt az ajtó, fejét mindenki odakapta ki lehet az ilyenkor. Egy magas, fekete hajú, „fiú” állt az ajtóba.

-          Elnézést a késésért! – szólalt meg. S ahogy a haja, de még a mosolya is tökéletes volt. Túl tökéletes.

Mr. Jones nem mondott semmi csak bólogatott, ezzel azt jelezve hogy foglaljon helyet. Mivel csak mögöttem volt egy üres hely ezért odaült.

-          Hol járunk? – bökte meg a hátamat.

Hátra fordultam majd megmutattam neki hol jártunk. Megköszönte, s kb ennyi volt az egész napos beszélgetésünk. Egész nap annyi lány vette körül mintha valami híresség lenne. Hamar elteltek az órák, főleg hogy fizika után egész nap ofő-vel volt óránk.

1. Tanítási nap: 5/3 annyira nem volt rosszJ
2. Új órarend: 5/1 egyszerűen pocsékL
3. Plasztikok: 5/4 nem szóltak be csak egyszerJ
4. Új fiú: 5/2 alig beszéltünk, s a nevét sem tudomL