1. rész
Augusztus 31., vasárnap
-
Holly kikapcsolnád ezt a szart? – dühöngtem.
-
Kedves Jade, ez nem szar. Ez One Direction. – oktatott
ki a húgom.
-
Akkor legalább vedd halkabbra. – utasítottam.
14 éves húgom van még jóhogy
megvan örülve ezért a szarérét jaj bocsánat One Directionért. Nem tudom hogy
lehet őket szeretni hiszen olyan nyálas és fúj.
- Jade! Megvan minden cuccod holnapra? –
kérdezte anya.
- Igen persze. – zártam
magamra az ajtómat.
Holnap kezdődik az iskola,
11.lettem furcsa, de legnagyobb vágyam hogy végre elmehessek ebből az
iskolából. Szinte az összes gimis film arról szól hogy mennyire jó meg stb.
Pedig nem jó, mint Általánosba is klikkesednek az emberek, de ami gimibe van az
már durva. Vannak „menők”, gyíkok, rockerek, hippik, és persze mi a
barátnőimmel. Mi egyik klikkhez sem tartozunk. Különböző stílusúak vagyunk, ami
minket nem zavar hiszen az a jó ha
különbözőek vagyunk nem tömeggyártmány.
De a „menőket” igenis zavarja állandóan szétakarnak minket szedni, de
sosem sikerül nekik. És ez cool.:)
-
Jade beengedsz? – szólalt meg egy számomra jól ismert
hang.
-
Sam! – ugrottam a nyakába. – Milyen volt a nyaralás? –
ültünk le az ágyamra.
-
Nagyon szép, s fárasztó. – dőlt ki mellettem.
Sam az egyik legjobb
barátnőm, a nyári szünet nagy részét Párizsban töltötte az apukájánál. Igen a
szülei elválltak.
-
Nézd hoztam neked valamit – matatott a táskájában.
-
Ez nagyon szép! Köszönöm Sam! – öleltem meg.
Nyakláncot kaptam tőle ami
az Eiffel tornyot ábrázolta. Nagyon cuki hogy gondolt rám, főleg hogy
nyakláncot hozott mivel imádom őket!
Még pár órát beszélgettünk,
képeket mutogatott, elmesélte hogy találkozott Justin Bieberrel, telefonszámot
cseréltek meg hasonlok. Nagyon örültem neki hogy ennyire jól telt neki a nyara.
Ellentétben az enyémmel, én pótvizsgára tanultam. Hülye matek, útálom fújL Kíváncsian várom mi lesz holnap, de azthiszem
kicsit félek is.
Szeptember 1., Hétfő
-
Jade Cole! Ideje lenne felkelni! – húzta el a függönyöm
anya.
Hétfő, remek kezdődik
minden ellőről, megaláztatások, megszégyenítések remek! Már nem is várom
annyira mint tegnap. 10 perc alatt sikerült felöltöznöm, amivel persze rekordot
döntöttem. Általában 5-6 perc mire elkészülök, de az végülis tavaly volt.
-
Itt van Sophie, és Sam. – szólt a húgom.
Felkaptam magamra a
táskámat s már a házban sem voltam.
-
Csajok! – öleltem meg őket.
-
Jade! Jade! Nézzd mi kaptam! – húzta elő karkötőjét
Sophie.
-
Samtől kaptad? – mosolyogtam.
-
Igen tőlem. – válaszolt.
Lebaktattunk a dombon, s
már úton is voltunk az iskola felé. Sophie s Sam az egész utat végig beszélték,
én meg csak sétáltam, mosolyogtam mellettük mint egy retardált. Fogalmam sem
volt hogy miről beszélnek és ez számomra ciki voltL Valami új fiúról
beszélhettek de annyira nem izgatott inkább bedugtam fülembe a headsetett s
elindítottam egy zenét.
-
Megjöttünk! – ugrándozott Sophie.
Igen ő szeret iskolába
járni, őt mindenki szeretni. Még a „menők” is. Felkocogtunk a lépcsőn s vártuk
a 4. tagot, Naomit. Ő általában mindig mindenhonnan elkésik. SzegényL
-
Naomi! – ugrott a nyakába Sam. ( szó szerint beleugrott
a nyakába.)
-
Sziasztok. – köszönt, majd közelebb lépet s megölelt.
-
Csajok egy képet! Az első iskolai tanítás nap emlékére.
– könyörgött Sophie.
Nagy nehezen de
beleegyeztünk mindenki, mindenkivel csinált egy képet. Nekem csak az tetszik
amikor Naomival vagyok, ott nem annyira gáz a fejem.
Csak vicsorítok, mint egy pitbullJ
De sebaj.
-
Hölgyeim becsöngettek! – szólelt meg Mrs Parks.
-
Elnézést megyünk már! – válaszolt Naomi.
Belépve az iskola ajtaján olyan
érzés volt mintha egy nyüzsgő méhkasba léptünk volna be. Egymás szavába vágva
mesélték el a nyári élményüket. Nevetséges volt látni mennyire próbálnának
menőnek tűnni. Ezért párszor el is mosolyodtam. Suliboxomból kivettem fizika
felszerelésem s a terem fellé vettem az irányt.
-
Jade! – nevem hallatán libabőrős lettem, főleg hogy a
legutáltabb ember mondta ki a nevem.
-
Lexi. – fordultam hátra s próbálta mosolyogni. De
inkább megint vicsorogtam mint mosolyogtam.
-
Nyarat a négy fal társaságával töltötted? Olyan fehér
lettél mint ők. – majd nevetve elmentek mellettem.
Tény hogy nem voltam nagyon sokat
kint, de akkor sem vagyok annyira fehér! Az osztály felé egész végég ezen
bosszankodtam, nem értem hogy most mi közük van ahhoz hogy mit csináltam
nyáron. 1,2,3 itt vagyok. Nyeltem egy nagyot majd beléptem az ajtón, nem
érdekelte igazán őket hogy megjöttem ezért a helyemre siettem. Szokás szerint
utolsó előtti pad, az ablak felől. A helyemre nem mer senki ülni, félnek tőlem.
Plussz a nevemet is belevéstem szóval az ENYÉM. Pontosan 08:00 kor kicsapta az
ajtót és belépet Mr. Jones. (fizika tanárom)
-
Remélem jól telt a nyaratok, de mostmár iskola van.
Tegyétek el az összes elektromos eszközt és figyeljetek rám. – utasított
minket.
Nem mondhatnám hogy sokan
figyeltek rá, mindenkinek az egyik fülén be a másikon kiment ez a parancs. Csak
elől tették azt amire kérte őket Mr. Jones mivel elől ültek. Már javában
tartott az óra amikor hirtelen kinyílt az ajtó, fejét mindenki odakapta ki
lehet az ilyenkor. Egy magas, fekete hajú, „fiú” állt az ajtóba.
-
Elnézést a késésért! – szólalt meg. S ahogy a haja, de
még a mosolya is tökéletes volt. Túl tökéletes.
Mr. Jones nem mondott semmi csak
bólogatott, ezzel azt jelezve hogy foglaljon helyet. Mivel csak mögöttem volt
egy üres hely ezért odaült.
-
Hol járunk? – bökte meg a hátamat.
Hátra fordultam majd megmutattam neki
hol jártunk. Megköszönte, s kb ennyi volt az egész napos beszélgetésünk. Egész nap
annyi lány vette körül mintha valami híresség lenne. Hamar elteltek az órák, főleg
hogy fizika után egész nap ofő-vel volt óránk.
- Tanítási nap: 5/3 annyira nem volt rosszJ
- Új órarend: 5/1 egyszerűen pocsékL
- Plasztikok: 5/4 nem szóltak be csak egyszerJ
- Új fiú: 5/2 alig beszéltünk, s a nevét sem tudomL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése